Vissza az előző oldalra
Mentés Másként
Zenéjük a magyar népzene leg?sibb rétegeib?l táplálkozik, annak elemi formáiból építkezik. Ivánovics Tünde énekhangja, Fábri Géza kobozjátéka és Lipták Dániel heged?dallamai egybefonódva egyedi, mégis hagyományh? hangzást alkotnak. Egyszer? eszközeiket mélyen kihasználva, gondosan kidolgozott, virtuóz, de ?szinte el?adásmóddal keltik életre a hagyományos muzsikát.
Nehéz megítélni, autentikus népzenét hallunk-e, vagy újabb források csörgedezését… A bartóki tiszta forrásból merítünk, de érezzük, hozzá is kell töltenünk e forráshoz, hogy él? víz maradhasson. A hagyományt tisztelni, ugyanakkor saját bels? élménnyé élni át, s így akarva-akaratlan „kortárs” zenét alkotni: e kett?sséggel vet számot a trió ars poeticája. Ez a gondolat itt-ott más utakat jelöl ki számunkra, mint az úgynevezett világzenék klasszikus vagy divatos áramlatai. A népi dallam-remekm? nem t?ri, hogy t?le idegen, sematikus harmóniák, túladagolt ritmusok vagy hatásvadász koncepciók kiszolgálójává tegyék. A jó feldolgozás a dallamot nem csupán önmagában akarja felhasználni, hanem a sz?kebb-tágabb keretét adó hagyományvilággal együtt minél mélyebben megismerni, s ennek megfelel?en gondolni tovább, bontakoztatni ki. Így nem csupán a népzene és a népköltészet múltbeli életér?l ad képet, hanem azok ma is él? varázserejér?l, örök aktualitásáról, s így keres új válaszokat a kérdésre, hogy mit is kezdjünk népi hagyományunkkal.
E hagyományból számunkra legfontosabb a moldvai falusi zene gy?jtése és éltetése – táncházban is, koncerten is és tanítványaink révén is. A mai Románia keleti részén él? magyarok, a moldvai csángók majd ezeréves történetük során kivételesen izgalmas kultúrát ?riztek meg egészen a 21. századig, olyan régies elemekkel, amihez foghatót a mai Magyarországon már régen nem találunk. Hagyományviláguk maga a továbbél? magyar középkor – román hatásokkal tarkítva. Énekeik többnyire jellegzetesen magyar dallamúak, a tánczenéjük nagy része viszont a románokéval közös. De nemigen érdemes merev választóvonalat húzni magyar, román és egyéb elemek közé. Bár magyarul énekelünk, s a magyar hagyományok talaján állunk, a moldvai muzsikában mégsem a nemzeti jelleg, hanem az ?si kelet-európai zenei gondolkodás nyomai érdekelnek minket a legjobban, hiszen e szerint építjük saját zenei világunkat. A heged? és a koboz, a régi Moldva évszázadok óta összetartozó hangszerei ma is olyan energiákat szabadítanak fel vibráló együtt-muzsikálásukkal, amelyek méltó ellenpontját adják a lírai daloknak.
A saját hangunkon zengetjük tovább, mentjük másként a moldvai dalok, a régi magyar történeti énekek, a régies kelet-európai vonós és penget?s zene világát. Koncertjeinken a moldvai muzsika mellett fölcsendülnek román népdalok, bukovinai és munténiai táncdallamok, történeti énekek, énekelt versek is. A repertoár egyedi színfoltját jelenti a dél-alföldi, vajdasági dalok tamburakíséret? el?adása, fölidézve e táj let?nt, a tamburazenekarok kialakulását megel?z? penget?s muzsikáját. Damaszkusztól Bilbaóig, Szegedt?l Budapestig koncerttermekben, fesztiválokon, kisebb-nagyobb közösségekben szereztünk eddig elismerést a magyar népzenének. Jártunk a messzi Kínában is, ahol az ujgur testvérnép kultúrájában találtunk újabb ihletforrásokra.
