Vissza az előző oldalra
Sánta András
"A blog olyan nekem, mint egy játszótér. Csak az én játszóteremen nem gyerekek rohangálnak, hanem árnyjátékok kísértik egymást. A szenvedélyem lidércfényként küzd a tisztaságért és őszinteségért, befogva szavakat, mondatokat, gondolatokat és érzéseket. Ez egy játék... Valójában olyan egyszerű, amennyire tiszta és mocskos is egyszerre. És én ebben is hiszek. A mocskos szenvedélyben és a tiszta egyszerű szépségben. Az írás szükséges magányán keresztül hívom életre legbensőbb dolgaimat - művészetnek tekintem a fogalmazást - hogy önálló identitásként éljenek a papíron. Nem ÉN-blogot írok. Nem gondolom, hogy valójában rólam szól ez a történet. Ez mindig az olvasó és a szöveg privát kapcsolata. "ugyanazt írom: / mindig más mindig másért / olvassa másnak" Hát igyekszem szépen leírni..."
