Vissza az előző oldalra
Kádi Péter
Költő, de kiválóan rajzol és fest is, újabban fotózik. Az Aranysor Íróklub egyik alapító tagja, jelenleg a klub veztője. Fiatalosan nyers, szókimondó szürrealista verseiben szinte mindig megtalálható az ember. Több országos pályázat díjazottja, folyóiratokban, antológiákban jelent meg számos műve. Az Aranysor Író-klubért díj nyertese.
A festészethez a kutatás, a kifejezés további lehetőségeinek vágya vezette. Sok mondanivalója van. Az élet nehézségei, gyönyörűségei, állandósági és múlandósága, az értékek megmutatásának vágya hajtja.
Fotósként a pillanat elillanó szépségei érdeklik. Megragadni a múlandó percet és örökké létezővé tenni, szinte kiragadni az időből.
A sikerről
A siker olyan szép, mint te
nem győzöm az égre
ordibálni a nevét
s felírni a futó vízre.
A siker gyöngy, igaz
Nem zaklat örök bajaival
Betakar a hajával, karjával
Erősen megfog, megcsókol.
A siker épít bennem utakat
Csak mondd velem együtt e verset
A siker újraszül, megfeszül
Bennem az égi akarat.
2008. október 2.
Negédes karácsony
Éneklő colától boldogabb vagyok,
elhozta a gyár a télapót
számban rágom az olcsó bejglit
mit adott a nagyáruház, a tesco
mert minden kenyér, mindig jó
Vidám vagyok az amcsi filmtől
s meghittséget ad egy bemondó
szava, mindenhol megérint, egészen.
Most könnyem csordul egy reklámtól,
hol a tárcámő Vásárolnom kell!
Miután lekapcsolom drága csillagait
gyorsan felnőtt karácsonyfámnak
elrágok egy marék földimogyit
s fölveszem a telóm „Jinggle bell”- t dalol
s ajtót becsapva, trécselve, köszöntök valakit.
2008. december 15.
Szia, karácsonyfa!
Szia, karácsonyfa!
Milyen érzés feldíszítve lenni?
Égni sok szem tüzében?
Ott lenni, mindig középen?
Áldás van az ágaidba rejtve
Gömbök, csillagok és szerencse
Földi fából égi hírnök lettél
Engem nagyon megszerettél.
Most beszélgetünk, hogy itt vagy
Ágaid közt suttog még a vad
Szelleme, őzek hangját hallom
S vadmalacok röfögését kapom.
Bárcsak visszaültethetnélek
Az erdő sűrűjébe rejthetnélek
Hogy az emberekről állatoknak
Mesélhess, mindent megérthess.
Talán kevesebb lenne a félelem
Állat és ember közt a verem
Eltűnne, s újra beszélnénk, mint rég
Az ősök misztikus tűzhelyeinél.
2008. december 29.
Bolond ház
Ha kinyitom az ablakot
Beszökik a légy.
Ott ül minden ablakon
A most itt légy.
Ha becsukom az ajtómat
Kifut a huzat.
S odacsukja az ajtómhoz
Simogató ujjaimat.
Ha szemem egy ház szeme
Akkor a szemem, ablak.
Ha a ház szeme vagyok
Én vagyok e nagy lak.
Én vagyok az ajtó, a szék
Te kérlek, ülj le.
Ha kényelmetlenül nyikorognék
Szólj, mint a ház jó vendége.
Ezek szerint ház vagyok?
Ej miket is beszélsz!
Felépítem a világom
Te még beleférsz.
2008. október 2.
Minden útról
Minden út belém vezet. Mert minden út.
A kitárulkozó virágfejek, a felhők búbjai
A gyerek mosolya, az otthonom illata, bennem.
Minden barát, kéz és hajnal, minden kék, piros,
Zöld, és fekete, a buborék, a vágy, a sejtelem.
Hány millió út van benned kedvesem?
Csak az ősi igazságot keresd és éld át
A többi, a mindennapoké, lehet hazug
Ha a szíved ere óceán és van benne ősi zug.
Égi zug. Neked, nekem, a végtelennek.
Játssz, kék, tűz, végtelen, forró, nedves
Mondd, belém hatoló végtelen kiteljesedés öröme.
2008. október 2.
Hajléktalan dala
Nekem az élet és az étel ugyanaz
Kukában talált szemét
Ma ételével mérgez a külvilág
Tegnap ő adta anyám tejét.
Almába harapok, ropog
A világ fogai között ropogok
Kiűzött házi kedvenc
Jobb napokon csontokat szopok.
Megágyazok a nap mellett
Alkonyattal alkonyodik nekem
Csak ez az idű létezik
Vándorol a lélegzetem.
Véd a pad gerince, a tücsök nótát húz
Sok csillag csillog rajtam, hol szakadt a blúz.
2007-07-01 – 25.
Szolnok szülővárosom
Szolnok szülővárosom
tenyereden hordod gyermekeid
kiket nemzett az egy-igaz magyar föld
emeld föl fejed tajtékzik a világ
elnyelnek habjai a mának
nézd! az esti égen nem csillagokat látsz
azok útmutatók azaz irány
ha én épületeidből egy tégla volnék
tiszta utcákra akarnék csak nézni
új kövekre útburkolatokra újra
mik letagadják a rohanó időt
mely felelőtlen emberként mindent megeszik
fejlődés a ritmus fejlődés a ritmus
csak akkor nőhetünk mi is épületeidhez
ha ablakot nyitunk a friss levegőnek
hagy áramoljon be a tüdőnkbe
s fürdesse át agygöröngyeinket
mint szürke köveit a Tisza.
2007-08-28.
Nap és szikla
Összevesztünk, már lefele ment a nap
alkonyodott a föld ezen féltekén
s te mondtad: „Lehullt a vágy babér
koszorúja, mit szívem fölé helyezett az ég.”
S én azt feleltem: ’Akkor vigyen a szél!’
S elvitt a didergő nyári alkonyat.
Erős voltam előtted, de hát tudod
kőszikla vagyok, akibe beleszerethetsz
megférsz a vállamon, mint a veres
mókus, ki fák szívének nagy tudója lesz
ahogy kezével ülteti az erdőt. Talán el
ő szórta a magot szívemben, mi él még ott.
Miután elmentél kétrét görnyedve sírtam:
sziklák közti szél hangja, bölcs suhogás
fák beszéde a zivatar alatt, duruzsolás.
És akkor velem az Isten szót vált.
Megtiltja, hogy kiirtsam magam. „Várj!
Júniusban érik a kalász – mondja.
2008-04-12.
Anyám
anya, te nemzettél engem
mint hajdan az isten téged
véges a létem, tudom, de
az ősrobbanás óta élek
testedből ettem az anyagot
mikor magadhoz vetted az igét
lelkem egy univerzumot otthagyott
mikor kiválasztotta szív-zenéd
azóta is több vagyok, mint a testem
tudatom oly sok mindenkit ölel
fákat, barátokat, férfiakat, nőket
a halál sohasem emészt el
köszönöm, hogy ide szültél
e zavaros Föld, zavaros korába
megállom helyem, mert azzá tettél
kivé a túlvilágon válni vágytam hiába
te, mint egy isten, teremtőerő vagy
én, médium, világ szélesség? hálózat
hódolok e dallal előtted Anya
s örökítem az utókornak mitikus tudásodat
2008-05-05.
