Vissza az előző oldalra
Tóth Róbert
|
„Kegyeket akarok, sebet, vallást, könnyű felsőfokot.”
|
Ha önkritikát szeretnék gyakorolni, akkor azt mondanám, hogy egy neurotikus altersznob vagyok, aki viszolyog az átlagostól, a bürokrácia útvesztőitől, az emberi butaság mindenféle megnyilvánulásától, olykor saját magától és az Aranyembertől. Ugyanakkor szereti a zenét, a jó ételeket, Kantot és még sok más földi jót. És már miért ne gyakorolnék önkritikát, ha egyszer az ember számára a legfontosabb mérce és egyben a legnagyobb kritikus saját maga. Persze ez nem fedi a teljes valóságot, közel sem, de mindenképp egy jó támpontként szolgál.
A baráti unszolások mellett azért jöttem az ArtStab-hoz, mert úgy gondoltam, hogy a zenekritikusi hobbim egy kicsit több figyelmet érdemel. Amellett, hogy – szerintem – egyértelműen javuló tendenciát és felfelé ívelő színvonalat mutatnak az írásaim, javarészt annak a nyomásnak köszönhetően, hogy e médiumon keresztül egy szélesebb közönséghez szólok, még egyfajta küldetéstudatot is kialakítottam. Névlegesen: felhívni az emberek figyelmét arra, hogy van élet a rádióállomások egyhangú zenei kínálata mellett és után is.
Néhány írásom:
Four Tet: There Is Love in You
|
