Szeretem Hemingwayt. Meg a füstös csehókat. Szigorúan bárzongoristákkal. Mellé kávé, bor, sör. Amit a helyzet megkíván.
Azon kevesek közé tartozom, akiket még nem rémít meg a csend. Nagyon. Ennek ellenére szívesen meghallgatom az embereket.
Naná!
Gyerekkoromban megtanultam: Hallgatni arany. Így gazdagszom.
Néha érdekes gondolataim vannak. Máskor inkább az érdekes, hogy vannak gondolataim. Viszont egy percig sem gondolom hogy normális vagyok. Ugyanezt másról sem feltételezem. És nem szeretnék 100 évig élni. Lehet, hogy még 50-ig se. Szerencsére ezt nem én döntöm el.
Addig írok.
Mikor mit.

Cincinatus blog

Haikuk:

Élet c.
Új hajnal
Dsuang Dszi paradoxon

Írásaim:

2012
Így ahogy vagytok