"keresem egyen-
súlyomat (és semmi mást):
labda a lejtőn"
(Fodor Ákos)

Sokakhoz hasonlóan én sem szeretek bemutatkozót írni – túl pillanatnyi, megváltozok, mire befejezném a mondatot, ezért legszívesebben csak szavakat sorolnék fel hosszú egymásutánban … na de most jobb lesz mégiscsak mondatba foglalni.

1989. július 26-án születtem Nyíregyházán, de szerencsére rövid időn belül Pestközelbe kerültem. A fővárosi Berzsenyi Dániel Gimnáziumban töltöttem el négy életre szólóan meghatározó évet, mégpedig biológia-kémia szakosként. Az élményt nem ez utóbbi jelentette, hanem a közösség, ugyanis id?közben ráeszméltem, hogy a lappangó humán érdeklődés nem hagyja magát elfojtani – így kerültem az SZTE magyar szakára, azon belül is irodalomtudomány szakirányra.

Szeged intuitív alapon jött: felmerült, mint ötlet és nem hagyott élni, de hát véletlenek nincsenek ugyebár. Szeretek itt lenni, szeretem, amikor délelőttönként a villamosról nézelődve eszembe jut, hogy milyen szép is ez a város. Na de a rajongásról ennyit.

Érdekel minden, ami a kultúrával és az emberekkel kapcsolatos, ezen belül is főként az irodalom – mint szépirodalom és tudomány egyaránt; egyetértek Karinthyval, ebben tényleg a világon minden benne van – és minden, ami színház. Szeretek emberek között lenni, új arcokat megismerni, pörögni, jelen lenni, nem csak mondani, hanem tényleg foglalkozni is azzal, ami érdekel; bármi legyen is az, akkor érzem, hogy értelmesen töltöm az időm, de hát ez sajnos nem mindig jön össze. Régebben részt vettem gyerektáborok szervezésében, ez is olyan részlete volt az életemnek, ami nyomot hagyott és nagyon hiányzik. Szeretek nevetni, és azokkal lenni, akik megnevettetnek, mint mindenki. Ezen kívül megnyugtat, ha feladatom van és élvezem, ha írhatok, szerencsémre ez utóbbiakat kiélhetem itt az ArtStab keretein belül.

 

Írásaim:

Robert Capa kiállítás
Leonce és Léna
Költészet, kicsit másképp
Argentína