Vissza az előző oldalra
Millenniumi Kávéház
Amikor most Marcival jöttünk, hogy fényképeket csináljon, a mellettünk lévő asztalnál egy hatvanas bácsi olvasta a Délmagyart. Közvetlen mellette külföldi diákok szürcsölték a forrócsokit és épp most lépett be két fiatal srác, akik két korsóval rendeltek. 
Mit látsz, kikből, milyen korosztályokból épül fel a vendégeitek köre?
Akiket felsoroltál, nagyjából pontos keresztmetszetét adják kávéházi közönségünknek: zömében fiatalok járnak hozzánk, de azért az idősebbek is jól érzik nálunk magukat. Viszont azt gondolom, hogy - főleg napközben - talán a szebbik nem tagjai és a szerelmes párok nagyobb számban térnek be hozzánk. Ez egy nyugodt kis hely, itt lehet meghitten beszélgetni, vagy csak úgy kávézgatni, sütizgetni a barátnőkkel, kedves szavakat suttogni a kedves fülébe, esetleg egyedül tanulni. Estére azonban átalakul a közönség, jönnek a programokra, koncertekre, kicsit hangosabb lesz a kávéház.
A télre való tekintettel, felszerelkeztetek már a forralt borral?
gen, igen. Az idén egy picit átalakítottuk a forralt bor készítési technikánkat, és úgy érzem, megérte. Az elnevezése azonban a régi maradt: „Forró borzongás”. Bátran merem ajánlani mindenkinek. 
Mi fogy nálatok a legjobban? Nyáron a sör és a fröccs különlegességek, télen a tea meg a forralt bor. Délutánig a kávé és a süti, este a sörök, borok meg a bulizáshoz szükséges gyorsítók. Egyszóval változó, de összességében mégis úgy gondolom, talán a borainkat szeretik leginkább vendégeink.
Milyen gyakran cserélődnek a kisteremben a kiállítások?
Ennek sincs kötött menetrendje. Általában két hét egy kiállítás ideje, de fesztiválok alatt van olyan, hogy csak pár napig lehetnek kint alkotások, amikor meg jön a karácsony vagy a nyár, akkor meg akár egy hónapig is maradhatnak. Félévente körülbelül 10 kiállítás képei kerülnek ki a falakra. 
Nincs belépő.. se kilépő. Miből? Hogyan? Mindamellett, hogy tudjuk, ma Magyarországon, aki a művészetért akar tenni valamit, a zsebébe nyúlhat, vagy legalábbis magánszemélyként elmehet 8 órába dolgozni, aztán abból tudja finanszírozni a művészetért való jótettjeit.
A pénz általában kényes kérdés. Amikor alapítottuk a kávéházat, az volt a terv, hogy hozzunk létre egyfajta kulturális központot, ahova az érdeklődők, vagyis bárki, akár az egyszerű diákok is nagy számban járnak. Úgy éreztük, legalább itt ne legyen akadály az, hogy ha valakinek nincs pénze. Jöjjön el nyugodtan egy koncertre, nézzen meg egy filmet, színdarabot, hallgasson meg egy előadást, ha akar sakkozhat, de mi ne kérdezzük meg, van-e pénze hozzá. Itt legalább ne számítson ez. És ha őszinte akarok lenni, azért mindig van egy-két ember, akiről tudom, nincs egy fillérje sem, mégis szinte minden este lejön hozzánk. Talán már ebből is kivehető, hogy a Millenniumi Kávéház nem egyszerű gazdasági vállalkozás: a Katolikus Ifjúsági Alapítvány működteti elsősorban a bajor Renovabis – ez egy igen komoly tekintélyű egyházi szervezet – támogatásával. Emellett persze pályázunk is programtámogatásokra. De ami még nagy segítség, hogy ahogyan mi próbálunk ingyenesek maradni, ezzel együtt rengeteg civil szervezet, társaság, magán személy keres meg az ötletével. Megbeszéljük, egyeztetünk, megszervezzük, megcsináljuk. És ebből a sorból valahogyan próbáljuk a legutolsó helyre tenni az anyagiakat. Ezzel nem azt mondom, hogy a pénz nem számít. Dehogy nem, mi is küszködünk, vannak igen komoly nehézségeink, de a vigyázunk arra, hogy ebből a vendég és a közönség csak a lehető legkevesebbet vegyen észre. Persze ennek az a hátul ütője, hogy igazán komoly, országos hírű produkciót csak nagyon keveset van módunk szervezni, ezzel együtt azonban a helyi és környékbeli értékeink kerülnek előtérbe. 
Milyen palettán mozog a kínálatotok, rendezvényeket illetően?
Elég széles a kínálat: könnyű, komoly- és népzene, táncolási lehetőséggel, tudományos és ismeretterjesztő előadások, színdarabok, filmklubok, sakk-klub, kiállítások, beszélgetések, vetítések, könyvbemutatók, és hasonlók. Tavaly nyár végétől nyáron teraszunk is van, így folyamatos lett a működésünk kulturális téren is. Ebben az évben eddig több, mint háromszáz programunk volt, de még mindig rengeteg az új ötlet. Már ott tartunk, hogy naponta három-négy program is zajlik.
Szinte ez egyetlen hely vagytok, ahol nem „dohányzó” és „nem dohányzó” részleg, hanem csak „nem dohányzó” szekció különül el. Ez egyrészt nagyon helyes, másrészt, nem gondolod, hogy többen jönnének beülni, kávézni, ha…? És ha már itt tartunk, miért nem lehet dohányozni?
Igazad lehet, de ez így alakult. A vezetőség ezt mondta, legyen így. És ami furcsa, igazából ez nem jelentett soha nagy gondot. Még a zenészek is, akik pedig nem a kötöttségek elviseléséről, az alkalmazkodóképességükről híresek, még ők is megértik. Sőt, szeretik, szeretnek füstmentes helyen zenélni. őszintén szólva, én egy picit sajnálom a dohányosokat, hogy a nagy hidegben szinte kikényszerülnek a hidegbe, de amikor jó idő van, talán még élvezik is, hogy kint zajlik a klubélet.
Ki a Ti célközönségetek? 
Mindenki, aki értékeli a munkánkat. Azért elsősorban a diákok, érdeklődő fiatalok, a társadalmi kérdésekben felelősen gondolkodók, a szegedi és hazai közélet iránt fogékonyak, egyházhoz kötődők.
Beszélj az alapítványról, mely a helyet üzemelteti.
Ahogy már említettem, az 1991. óta létező Katolikus Ifjúsági Alapítvány működteti a kávéházat. De ez csak egy szelete tevékenységének, egyházmegyei ifjúságpasztorációval hasonló méretekben foglalkozunk, emellett Domaszék-Zöldfáson mi működtetjük az egyházmegye lelkigyakorlatos központját. A Dóm téren van egy irodánk, az a központi bázis. Az egyes területek jól elkülönülnek, de amikor munka van, akkor mindenki dolgozik. Talán érdemes lenne kiemelni, hogy az utóbbi években minden nyáron ellátogatunk Kapolcsra, ahol a katolikus templom kertjében egy összetett önismereti programmal várjuk az érdeklődőket. Emellett egyre komolyabb a határon túli és a határon átnyúló tevékenységünk is. Egy mostanában készült kimutatásunk szerint összességében elmondhatom az alapítványról, hogy az elmúlt három évben körülbelül ötvenezer emberrel kerültünk kapcsolatba. És ez nem direkt „hittérítést” jelent, hanem inkább olyan valamit, mint amit a kávéházon keresztül próbálunk képviselni.
Miért „hallgattok” decemberben?
Mert advent lesz, amikor az ember inkább egy kicsit elkezd befelé figyelni. Várja a karácsonyt, és azt szeretné, hogy az ünnep szép, boldog legyen, ezért egy picit elcsendesedik. Igazodva az egyházi hagyományhoz, mi is elcsendesülünk. Ugyanez igaz nagyböjtre is. Talán nem mindenkinek kézenfekvő mindez, de minden vendégünk tiszteltben tartja és megérti, ami igen komoly eredmény. Ehhez segítségül mindenkinek ajándékozunk az itala mellé egy idézetet, versrészletet. Úgy érzem, ezek a kis Adventi üzenetek nagyon kedves kis meglepetések.
Most újítottátok fel a kávéházat, mekkora beruházás volt, meddig marad így, ahogy most van?
Sajnos pincében vagyunk, ezért a falakat gyakran kell újítani, festeni. Ráadásul, ahova sokan járnak, ott gyakrabban történik sérülés, a falak gyorsabban koszolódnak. Azért bízom benne, ez a mostani felújítás kitart egy darabig, mert elég komoly költség volt. Sakk klubtól az unplugged koncerten át a fotókiállításig, sok mindent be tudtok fogadni.
Mik vannak még betervezve?
Rengeteg tervünk van. Létre akarunk hozni egy olyan „felnőtt klubot” azoknak a vendégeinknek, akik egyedül érzik magukat, vészesen magányosak, ahol természetes módon, de egy kis segítséggel találhatnak maguknak társaságot. Emellett lehet, hogy sikerül indítani egy könnyűzene-történeti klubot zenehallgatással, koncertfilmekkel, vendégekkel. Korábban volt, lehet megint érdemes lenne a társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozó előadássorozatot szervezni. Vannak olyan egyszemélyes színdarabjaink, amiket középiskolásoknak rendszeresen érdemes lenne megmutatni. Ezen is dolgozunk. 
Az őszi kult.feszten kívül van-e olyan rendezvénysorozat, mely ennyi helyet és energiát vesz ki belőletek?
A legnagyobb méretű rendezvénysorozat egyértelműen az őszi Kulturális Fesztivál. Az Egyetemi Tavasz hasonló mérsékeltebb érdeklődés mellett. De néhány programmal bekapcsolódunk a Szegedi Tavaszi Fesztivál sorozatába is, nyárra egy Dugonics téri fesztivál körvonalazódik, amiből szintén kivennénk a részünket. Meg rengeteg apró, egy-két napos rendezvény, konferencia van még, amiben érintettek vagyunk. Mindez persze sok energia, de azért azt gondolom, eléggé olajozottan működik már a gépezet, majdhogynem önjáró lett.
Egyre több kínálat mutatkozik az olvasós polcaitokon is. Épp az egyik itt dolgozó lánnyal, Borival beszéltünk arról, mennyire nincs még itt Magyarországon kultúrája annak, hogy levesz az ember egy újságot a polcról, kiolvassa, örül hogy ez is a kvház szolgáltatásának egy része és ekkor elteszi, zsebbe, táskába..
Van egy régi vágyunk, hogy legyenek könyvek a kávéházban, amit csak úgy lehet olvasgatni. Soha nem próbáltuk ki, de nagyon félünk attól, hogy eltűnnének a könyvek. Azért, ha kitaláljuk a megfelelő módját, teszünk egy kísérletet. 
Mekkora esélyt látsz ennek a „hagyománynak” a megteremtődésére itt Szegeden? Ergó, mikor tehetitek ki nyugodt szívvel az újságokat úgy, hogy az tényleg használva legyen, az tájékoztasson, véleményt formáljon, stb..?
A napilapokat kitehetjük, nem viszik el, a folyóiratok kopogatnak. Kevés szarka jár hozzánk, de az ajtó mindenki előtt nyitva. A kérdésre válaszolva, szerintem egy klubban meg lehet csinálni, hogy emberi módon viselkedjenek a tagok, de egy vendéglátóipari egységben ezt soha nem fogjuk elérni.
Az itallapotok is bővült, mintha több lenne a forrócsoki, habos-babos capuccino, kávékülönlegesség. Egyszerű újítás, vagy tudatosan a kialakult igények felmérésére épülő kiszolgálás?
Mindkettő. Az üzletvezető barátom beleásta magát a kávékészítés mélyébe. Ennek érezhető a nyoma a kávéinkon, és ennek a hozadéka a forrócsoki kínálat bővülése is. A vendégeknek meg bejött ez az újítás. A Pultosokról szerintem senki nem tudna rosszat mondani, kevés ilyen hely van Szegeden.
Mennyire működtök csapatként?
Beleszólhatnak abba, milyen sütit rendeljetek, vagy hogy mekkora habbal adjátok a macchiato-t? Beleszólhatnak? Ők készítik. Vannak szabályok, de ha valamelyikük kedvet érez hozzá, kísérletezhet bátran. Egyébként ők kivétel nélkül diákok. A tanulás mellett dolgoznak, ami szerintem nagyon kemény dolog. Nem profi pincérek – bár azért van közöttük olyan, aki bárhol megállná a helyét -, de kivétel nélkül becsületes, nagyon rendes emberek. Kemény a munka, a pénz nem túl sok, de a hangulat, a légkör fiatalos, lüktetű. Olyan tapasztalatokat szereznek itt a fiatalok, amelyet bármilyen területen hasznosíthatnak később. Például megtanulnak idegen emberrel szót érteni, felelősséget vállalni. Korábbi pincéreink közül páran hihetetlen karriert futottak be, de azért visszajárnak hozzánk. 
Különböző finomságokat, fogyókúra ellenes cukrászdai készítményeket is árultok, megjegyem kellemes áron. Milyen kínálatból választhatunk?
Rákóczi túrós, Rigójancsi, puncsszelet, isler, tiramisu, túrótorta, dobostorta, sajtroló, zserbó, figaró, joghurtos gyümölcskocka, fekete erdő és sör mellé pogácsa. Adventben puszedli.
Mit gondolsz az áraitokról?
A mórahalmi kocsmában drágább a sör mint nálunk, de ez a verseny. Azt hiszem, elég barátságosak az áraink, főleg úgy, hogy az ital mellé akár jó zenét, filmet, előadást, társaságot kapsz.
Egy biztos, a füstmentes övezetben, kávégép-búgás közepette, nyugodtan kocogtathatjuk a kiskanalat a csészéhez, elmélázhatunk, olvashatunk, táncházalhatunk a „Milkában”. Ha Adventkor arra jártok, kóstoljátok meg a mentás forrócsokit! …akkortájt minden rendeléshez egy kis karácsonyi üzenettel ellátott kártyát szokás kapni! Mondom, hogy jó hely, hejj!
Paku M. Zsófia
