Vissza az előző oldalra
Grand Café
A fellegvár
Fiatal zenészek, színészek, képző-, élet- és egyéb művészek: földi halandók, mégis több emeletnyi magasságban a föld felett gyűlnek össze. Hogy én mit keresek itt? Jó kérdés. Élvezem a gondolatok cikázását. Míg a kocsmákban a műköröm és az előző esti bebaszós buli a téma, itt érzésekről, tervekről, élményekről és világmegváltásról szóló gondolatfoszlányok száguldanak felém a közeli asztalok fel?l.
Letelepszem Audrey alá – sok férfi vágya. Csinos, érdekes pincérlány lép hozzám, nem az a fajta, aki vendéglátásban fog megöregedni… egyikük sem az. Kikérem a szokásos kis feketémet tejszínnel és két deci sárgamuskotályt. 510 – nem a legolcsóbb, de minőségben jó. A mellettem levő asztalnál a bábszínház néhány színésze, előttem a következő generáció egy-két rendezőjelöltje, kicsit odébb zenészek. Csillogó szemek, fénylő emberek. Figyelnek egymásra. A falon egy megint-másik-kiállítás csábítja a tekinteteket, mire megunná az ember, lecserélik.
Kolompolás hasítja ketté bamba ködömet. Kezdődik a vetítés, egy újabb olyan film, amit Szegeden más moziban nem láthat az ember, sőt interneten is legföljebb hosszú böngészés árán talál letölthető verziót. Aki beül a Grand Café mozitermébe, tisztában van vele: nem biztos, hogy szórakozni fog. Gyakran, amikor a film után kijön, megiszik még egy kis feketét, de két deci sárgamuskotályt biztos.
A Tudósok Mennyi buta ember* című száma itt viccesnek, nem siralmasan igaznak hat. Máshol meg kicsi az esély rá, hogy drMáriás hallatán ne bamba tekintetekbe ütközzek.
Kiš-esszé felolvasó- és beszélgető est, Fassbinder szimpózium, Hajnóczy Péter újraolvasásának lehetőségei… Ha valaki átfutja a programot, joggal gondolhatja, hogy a Grand Café egy intellektuális gyűjtőhely, ahol mindenki nagyon okos. Pedig itt mindenki nagyon okos. Meg nagyon buta is. Öreg és fiatal, vidám, szórakozott és depressziós. Az emberek ide nyitott szemmel járnak, mégsem mindenki veszi észre a csúnya pucér bácsit a szemközti ablakban.
Itt akár egy pohár bor mellett is órákig beszélgethet egy társaság, senki nem sürgeti őket ivásra.
A Grand Café a harmónia: a tér, a zene, a kiállított képek, a vendégek és a felszolgálók összhangja. Mégis minden vibrál.
*„Mennyi buta ember, mindnek hobbija van: a gondolkodás, a gondolkodás helyett a beszéd, a beszéd, a beszéd”
Erlauer Balázs
