Vissza az előző oldalra
Kun Gergely
Önéletrajz
Név: Kun Gergely
Szül. hely és dátum: Pécs, 1983. május 26.
Lakcím: Üllés, 6794, Hámán Kató u. 47.
Telefonszám, email-cím, honlap: 30-583-5803, kun_geri@yahoo.co.uk
Pécsett születtem 1983-ban. Általános- és középiskoláimat Dombóváron végeztem el, majd a Szegedi Tudományegyetemen folytattam tanulmányaimat. 2007-ben végeztem a Bölcsészettudományi Karon magyar szakon és a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon rajz szakon. Műészeti érdeklődésembe főként a hagyományos képzőművészeti technikák és médiumok tartoznak: grafika, festészet, szobrászat. Bemutatkozási lehetőséget először a szegedi Szabad Ötletek c. egyetemi újságban kaptam, melynek rajzpályázatát nyertem meg 2005 őszén, és a lap által szerkesztett antológiába („Naptestü szűzek, pásztorok és nyájak…” Szabad Ötletek művészeti antológia, Szeged, 2005) is bekerültek grafikáim. Ehhez kapcsolódóan egy csoportos kiállításon is részt vettem – 2005 végén –, mely a „Sárkány ébredése” – fiatal művészek délen címet viselte.
Önálló kiállításom 2006 tavaszán volt a szegedi József Attila Tanulmányi és Információs Központban, melynek címe: Test-Arts(ok). A tárlaton vegyesen szerepeltek grafikák, festmények. Ugyanezen év nyarán, az Orosházi Képtár által szervezett Nemzetközi Pedagógus Képzőművészeti Tárlaton is szerepeltem (2006. jún. 16 – aug. 18.), ahol 2007-ben is szerepeltem. 2006 nyarán részt vettem a budapesti „Almássy-téri összművészeti fesztiválon” (2006. júl. 28 – aug. 6.), ahol festményeimet és szobraimat állították ki.
Szegeden tagja vagyok a Sosem-art nevezetű művészeti csoportnak, és első kiállításunk a szegedi Grand Caféban 2007. március 7 – 21. között került megrendezésre.
Hitvallás:
Elsődlegesen az ember foglalkoztat. Azt a bonyolult és láthatatlan univerzumot kívánom megjeleníteni, ami valójában emberré tesz minket. Ennélfogva az elsődleges kérdés, amire a választ keresem az, hogy mi az a többlet, ami összeköti az embereket. Mi köt össze minket, milyen általános és tőlünk elidegeníthetetlen érzések szabályozzák belső világunkat. Az alkotás kényszere ebből a meg-nem-értettségből táplálkozik, ebből a szüntelen kutatásból.
