{back}Vissza az előző oldalra

Sebő Gábor

 

A nagy nap – The Big Day
(r.: Sebő Gábor)

 

Tartalom:

 A film három szellemi fogyatékost mutat be, akik egy napon (a ’nagy’ napon) átalakulnak normális állapotúvá. Mivel ez a ’normális’ állapot nem jön be nekik, ezért a film végére eljutnak oda, hogy egymást a halálba segítik, amely számukra megváltást jelent. (Sem öngyilkosság, sem drogtéma NINCS a filmben.)

Az átváltozást olyan előérzetek kísérik, melynek során a karaktereknek ’hallucinációjuk’, flashük lesz. Az egyiket majdnem elüti egy autó; a másik miközben kapcsolgatja a televíziót, megjelenik egy szöcske a lámpáján, amely majd beleugrik a tévébe; a harmadik karakter pedig cipőfűzés közben ráflashel egy vele szemben lévő mandala-poszterre.

A filmben minimális a szöveg, a karakterek ösztönösen tudják, érzik, hogy miért gyűltek össze egy lakásban, hiszen tudják, hogy ez egyben az átalakulásuk, és a haláluk napja is, azaz a ’nagy nap’.
A cím azért a nagy nap, mivel egy majdnem teljes nap alatt játszódik a cselekmény. Az óráknak is szerepe van, amellyel az elmúlást akartam érzekeltetni. A film végén a délután 3 óra azért nem spontán időpont, mert Jézus is 3-kor halt meg a kereszten, és ezt a kapcsolódási pontot találtam.
A visszafele vett jeleneteket azért tartottam indokoltnak, mert ezzel is (képben és zenében is elkülönül) érzékeltetni akartam egyrészt az éles vágást, mármint hogy az erkély jelenet után már ’normális’ állapotúak lesznek, és hogy ez az állapot számukra igazából abnormális, mert nem érzik jól magukat ebben a létben.
Jézus és többi festmény szerepe: Az erkély-jelenetnél Jézust látják meg átváltozáskor, tehát ennek szándékos szerepe van. Viszont amikor már jönnek vissza az erkélyről (átváltozás után), akkor már sokkal zavaróbb pokol-képek (Bosch) tűnnek fel, amellyel láttatom, hogy nekik nem jó ez az új állapot. 

A film mélyebb mondanivalója:

Azért gondoltam, hogy a filmet fel lehet fogni egy eutanázia-ellenes témaként, mivel legtöbbször jobb az embereket abban az állapotban hagyni, amelyben születtek, amely nekik adatott, mert ha ebből az állapotból kivennénk az egyéneket, lehet, hogy hasonlóan tragédiához torkollna. Magyarán: a szellemi fogyatékosok nagy része boldog abban a világban, amelyben él. Sokkal boldogabb, mint a nem fogyatékos társaik. Ezért nem szabad ’háborgatni’ egymás világát. Mindenki legyen el, amiben van.

A film Artstabos bemutatója