Vissza az előző oldalra
Zubolyoztunk a SZIN-en
.jpg)
Első nap nagy lendülettel vetettem magam a programokba.Kezdésnek Zuboly.Ígéretesen hangzik.
Annyit előljáróban, hogy nem bántam meg.
A zenekar érdekes színfoltját képezi a magyar könnyűzenei életnek. Turmixgépükben „opera, operett, popslágerek, hiphop, beatbox-ritmusok, jazz-elemek, népdalok, szájharmonika- és falevél-szólók, nagybőgő, groteszk, népi hagyomány és a modern nagyvárosi folklór kavarog körbe-körbe – a végeredmény pedig élvezetes és lebilincselő.„ Zenei ötvösművészek. Az ismert dallamokat, dalokat, szövegeket hallhatjuk ismeretlen kombinációkban, improvizációt sem mellőzve.
Kíváncsian vártam, hogy a szegedi közönség, hogy fogadja őket.. Ekkor még elég szerény számban voltunk jelen a borudvarban. Ami szerintem a korai időpontnak tudható be.
Egy kissé bizonytalan kezdés után meglepő fordulatként felcsendült az év egyik legnépszerűbb dala a „Most múlik pontosan”. Mindenkinek összeszorult a szíve, kinek a meghatottságtól kinek a félelemtől, hogy ezredjére is meg kell hallgatnia, de a zenekarnak sikerült úgy átértelmezni, hogy örömünket leljük benne.Ekkor már kezdtek szálingózni az emberek. Megnyugodtam. Körbenéztem és azt láttam hogy mindenki élvezi a zenét, ismeri és énekel, csak néha törte meg ezt az idillt a tény, hogy a hangosítás elég gyengére sikerült.
Nekem ezen a ponton, már csak egy dolog hiányzott a „zubolyos” hangulathoz. A tánc.
És akkor elértünk a koncert csúcspontjára. Egymást követték a nagy sikerű slágerek, mint a „Sunán innen, sunán túl”, a „Homeopátia” amiket már nem hagyhattunk táncolás és hejehujázás nélkül.Nem lett vízhólyagos a lábam,de elégedetten mentem a következő koncertre, egyedül a korai időpontot nem találtam alkalomhoz illőnek, de a lényeg, hogy a Zubolynak megint sikerült megtáncoltatnia, és ezzel nem vagyok egyedül.
Frank Tímea
