Vissza az előző oldalra
Zoltánfy öröksége
Az 1988-ban, mindössze 44 évesen eltávozott m?vész jelent?s életm?vet hagyott hátra. A szervez?k célja, hogy a fiatalabb generáció is megismerhesse az alkotót, hiszen m?vei könnyen értelmezhet?k és átérezhet?k.
Annál is inkább fontos, hogy minél többen megismerhessék munkásságát, mivel alkotásai még a mai emberek számára is jelent?s gondolatokat hordoznak. Hiszen 
témaválasztásai az ember, a család, az összetartás kérdése köré fonódnak. Festményein, pannóin, ikonjain generációkat mutat be, családi ünnepek jelennek meg: születés, házasság, halál. Olyan események, melyek összehozzák az embereket. Képei többségét áthatja egyfajta bibliai hangulat. Gyakran festette meg a saját családját, nagyszüleit. Legismertebb képe ebb?l a témából a Ketten cím? festménye, amelyen feleségével együtt jelenik meg.
Ezenkívül számos önarcképet készített magáról, amelyen megfigyelhet?, miként jut el az idillikus fiatalembert?l a tépel?d? férfiemberig.
Alkotásai átgondolt, aprólékos, alapos munkastílusról árulkodnak. Figurái legtöbbször mereven néznek ki a képb?l a szemlél?re, mintha kérdezni akarnának t?lünk valamit. Ebbe a kimért mozdulatlanságban az id? megállt; az arcok legtöbbször érzelemmentesek, ugyanakkor mégis drámaiak. De honnan eredhet ez a különös megfogalmazás?
Zoltánfy m?vészetét nagyon sok irányzat formálta. 
A f?iskolán töltött évei alatt jelentek meg hazánkban a különböz? m?vészeti irányzatok. Monográfiákat, könyveket adtak ki idehaza is a külföldi alkotókról, mint Picasso, Dalí, Chagall, és a fiatalok rájöttek, hogy mennyi minden létezik még a szocialista realizmuson túl.
Zoltánfy István m?vészetét két stílus ragadta meg igazán: az egyik a kora reneszánsz m?vészek, Fra Angelico, Giotto; a másik pedig a preszürrealista Bosh, és a szürrealista Magritte. M?veiben a kora reneszánsz és a szürrealista világ ötvöz?dik, az alfödi, de még inkább Szeged környéki táj megjelenésével. Ez a fajta fest?i szemléletmód volt az, ami kiemelte kortársai közül a m?vészt.
A Pittura colta, vagyis a tanult, m?velt festészet iránti elhivatottság mindvégig elkísérte pályáján. Lényege, hogy a m?vész valamilyen régen let?nt fest?i stílust, látásmódot tanul meg, és ebben a szemléletben alkot. Zoltánfy képei ebb?l kifolyólag mintha régi festmények montázsai lennének. Gyakran látni kép a képben kompozíciókat t?le, amit Magritte alkotásai ihlettek. Szeretett idézni az általa kedvelt alkotók képeib?l. Van Eyck: Arnolfíni házaspár cím? képe különösen nagy hatást gyakorolt rá, és maga is tartott otthon egy reprodukciót.
Sok képén megjelenik a népi naív festészet is, ami megint csak az alföldi m?vészethez köthet?.
Húsz évet felölel? alkotói id?szakában a festés mellett tanítással foglalkozott. A Tömörkény István Gimnáziumban oktatott. Szerette átadni a tudását a gyerekeknek. Felfelé ível? pályáját egy tragikus autóbaleset törte ketté, amikor 1988-ban a lányát vitte európai körútra és Nickelsdorf mellett hátulról az autójukba hajtottak.
A kiállítást 2010. január 30-ig látogathatják az érdekl?d?k.
