Vissza az előző oldalra
Viharsziget
Martin Scorsese a világ legjobb rendez?i közé tartozik, Leonardo DiCaprio pedig az utóbbi id?ben elég jó filmekkel vetette észre magát. Ennek a két dolognak a fennállása elég volt ahhoz, hogy bevonzzon a Belvárosiba. A hab a tortán, hogy kett?jük együttm?ködése már a negyedik filmet eredményezi, és ezek – kinek a pap, kinek a papné –sem sikerültek rosszra.
Bár számomra a Viharsziget sem okozott csalódást, közel sem tetszett annyira, mint mondjuk A Tégla. Sokáig gondolkodtam a miért-en, míg végül rájöttem, mi a hiba a ké(p)ben. Vagyishogy abban pont semmi. A film képi világa éppen hogy tökéletesre
sikeredett. És itt most egy kis kitér?. Az els? pillanatoktól kezdve valamiért Becstelen Brigantyk érzés alakult ki bennem, akármennyire is sokban különbözik a két film. A komor hangulat, a zene, és a hasonló id?ben, hasonló képi világgal játszódó történet nekem elég volt összehasonlítási alapnak. Ebben a csatában viszont a Viharsziget csúnyán elvérzett. De ne szaladjunk ennyire el?re. Scorsese-nek sikerült tehát fantasztikusan eltalálni a korszak hangulatát, és ez nagyban viszi a hátán a filmet. Nyomasztó, sötét, zavaros, ezáltal a történet egy pillanatra sem tud leülni. A baj csak az, hogy ennek csodálatával annyira el voltam foglalva, hogy rengeteg, a csattanó szempontjából fontos utalásról lemaradtam az elején, így aztán elég nehéz volt újra felvenni a fonalat. Többek közt ezért nem tudtam egy pillanatig eldönteni, hogy az X-akták egy részére ültem be a moziba, vagy egy Scorsese thillert nézek (Vajon hogyan szökött ki meghibbant sorozatgyilkos betegünk egy lezárt szobából? "Mintha a falon keresztül elpárolgott volna.").
Nos, a film mesterien vezeti félre a néz?t a szabványos krimi elemekkel, holott, mint kés?bb kiderül, egyáltalán nem err?l van szó. Emlékszik valaki az Angyalszív (1987) cím? filmre? Abban láthatunk hasonlót, ott azonban sokkal nagyobbat üt a végén. Magam is meglep?dök, mennyire sok mindenre emlékeztet a Viharsziget, pedig alapvet?en nyoma sincs „összefércelt” munkának. Csak éppen a benne rejl? ötletekb?l láttunk már máshol jobbat. Egyetlen szívfájdalmam maradt még a végére, és ez DiCaprio személye. A srác a kezdeti bénázástól eltekintve sorra szerepel jobbnál jobb filmekben. Kiváló színésszé n?tte ki magát. Ez a szerep azonban nem az övé. Ami ment Brad Pitt-nek, abba az ? bicskája beletört. Scorsese megel?legezett bizalma itt sok volt. Leo lehet bármi, de a kiégett és megfáradt rend?rbíró alakja és az ? (még ilyen id?sen is!) kölyökképe nem illik össze.






