Vissza az előző oldalra
Van új a nap alatt
A Bin-jip névre hallgató új, leginkább elektronikus nu-jazzként meghatározható zenét játszó formáció még csak március elején lépett el?ször a nagyérdem? elé, de máris Szegedre látogattak, hogy második koncertjükkel az itteni közönséget örvendeztessék meg.
Bár egy ennyire friss zenekar esetén sejthet? volt, hogy nem számíthatunk még a csillárról is rajongók csüngnek - típusú .jpg)
tolongásra, a szinte teljesen üres tánctér azért megdöbbentett; azt hinné az ember lánya, hogy ha más nem, Harcsa Veronika neve már elég hangsúlyos hívó szónak számít még m?veletlenebb körökben is. Az els? pár szám alatt kezdtek egyre többen beszivárogni, majd a m?sor felére nagyjából kivált a rajongói-kemény mag réteg, megtöltve az els? néhány sort. A koncert bár lassan kezd?dött, igen szép ívet futott be: finomabb dallamokkal kezdtek, majd jöttek a kicsit pszichedelikusabb jelleg?, vérbeli „elszállós”-számok, jokerként bedobtak egy Tom Yorke-feldolgozást is, majd végül a szemfüles myspace-látogatók számára ismer?sen cseng? slágergyanús dalok következtek, és persze nem maradtak el a Verától megszokott bájos felvezetések, alakulás-történetek sem. Szó, mi szó, mindent megtettek, hogy elcsavarják a közönség fejét (bár a férfiúi részleg számára ehhez szemmel láthatóan Vera puszta jelenléte is elegend? volt).
A megb?völt els? néhány sor mögül érkeztek elégedetlen hangok, mondván mit keresek én itt, avagy mit keresnek ?k itt… Annyiban igazat kell adjak ezeknek a delikvenseknek, hogy a Bin-jip tényleg teljesen más jelleg? szórakozást nyújt, mint a Jatéban eddig megszokott el?adók. Nem az egy emberként ugráló és skandáló tömeg adta a katarzist, és ez els?sorban nem annak volt köszönhet?, hogy még csak épp most léptek színre így együtt ezek a fiatal zenészek. Alig hasonlítható máshoz ez a zene (amit személy szerint egyértelm?en pozitívumként könyveltem el), és igényességi fokát tekintve messze meghalad rengeteg populáris bandát, ebb?l kifolyólag befogadni sem olyan könny?, mint a könyökünkön kikandikáló slágernótákat. Tipikusan olyan zenét játszanak, hogy a hallgató vagy belesüpped, végtelenül élvezi az els? akkordok után és nem tud rá nem mozogni, vagy akit?l ez távol áll, nem nagyon tud vele mit kezdeni. Veráék minden esetre olyan atmoszférát teremtettek, ami az ilyesmire érzékenyeket teljesen kikapcsolta. Lehetséges, hogy más közegbe jobban illett volna ez a koncert, de biztos vagyok benne (pláne ha az Erik Sumo Band-hez hasonlóan divatba jönnek…), hogy fognak még ugyanitt olyan koncertet adni, hogy lépni sem lehet majd a megveszekedett rajongóktól, és mi sem bizonyíthatná eme jóslat jogosságát jobban, mint az az ellentmondást nem t?r? vissza-taps, amit kaptak.
Nézd Galériánkat a rendezvényr?l
