Vissza az előző oldalra
Van képed hozzá?
Anno a 2005-ös Filmszemlén Vranik Roland els? nagyjátékfilmjével, a Fekete kefével több díjat is elnyert, azonban úgy t?nik, egy ilyen sikeres rendez? második nagyjátékfilmje mégsem tudta felkelteni a magyar közönség figyelmét. Egyedül néztem végig az Adás cím? filmjét, pedig állítom, van olyan színvonalas Pohárnok Gergely operat?ri munkája, mint az Avatar animációs kavalkádja. A pénztár el?tt mégis az utóbbi filmért kígyózott a sor, pedig még b? egy óra volt a kezdetéig, azonban a legjobb helyek már mind elkeltek.
Bármily meglep?, a két említett film között akad hasonlóság. Noha szinte minden tekintetben távol állnak egymástól, mégis mindkett? a jöv? világával foglalkozik, természetesen teljesen más megközelítésben. Vranik egy olyan jöv?t ábrázol, amit mégis úgy érzünk, hogy nagyon is a jelenben van. Vagy inkább egy olyan jelent, ami már a jöv? képe? Nem derül ki számunkra a pontos id?, de a történet helye is megnevezetlen marad, és ett?l lesz univerzálissá ez a magyar film, témájával együtt. Az Adás egy olyan világot tár elénk, amelyb?l elt?ntek a képek, nem m?ködnek a tévék, sem a monitorok. Minden lebénult ebben a modern világban, ez már a káosz utáni állapot. Valahol, valamikor történik mindez, és az emberek is teljesen lebénultak. Persze nem fizikailag, hanem lelkileg és szellemileg. A film nem feszegeti a miérteket és hogyanokat, az állapotot ábrázolja, ami megváltoztathatatlan.
Ebbe az állapotba vannak belevetve a fivérek is, Ottó, Vilmos és Henrik. Mindhármuk életére más-más hatással lett az adás-nélküliség. Ottót nem különösebben zavarják a körülmények, Vilmos pedig hasznot húz bel?le. Egy olyan edz?termet üzemeltet, ahol a futógépek segítségével fejlesztenek áramot a kuncsaftok. Henriket viseli meg a képek elt?nése a legjobban, azóta ugyanis nem tud aludni. Mindenki próbálja élni az életét, ahogy tudja. Egy nap azonban Vilmos szóváltásba keveredik rideg feleségével, és véletlenül megöli ?t. A halott n?t fivérei segítségével a kertben ássák el. Egy izgalmas thriller is kikerekedhetne ebb?l a szituációból, de nem így lesz. Kés?bb Vilmos lányainak is nyoma vész, de ezt is minden drámaiságot mell?zve mutatják be. A legizgalmasabb jelenet az lesz, amelyben a Henrik által faragott kutya feje kerül veszélybe, nehogy eltörjék.
Itt már nincsenek igazi izgalmak, drámák és érzések. Mindenki beletör?dött. Ezt a hangulatot pedig tökéletesen átadja Pohárnok Gergely kifogástalan operat?ri munkája. Olyan finoman irányítja kameramozgásaival a néz?k tekintetét és a történések menetét is, hogy mi is csak sodródunk az eseményekkel. Minden kompozíció megkonstruált és kimért, tárgyilagos. Ahogy a kamera, úgy a világ is érzéketlen az eseményekre. Bemutat, lekövet, de nem kommentál. A zenék, zörejek és zajok pedig tovább er?sítik a kép-nélküliség kiüresedettségét.
Talán a magyar mozinéz?k többsége nem elég nyitott egy ilyen típusú jöv?kép befogadásához, holott nagyon sok tanulsággal gazdagodhatunk az Adás megnézésével. Érdemes lenne elgondolkodnia mindenkinek, mihez kezdene, ha nem m?ködne többé a számítógép és a tévé. Vajon tényleg az örök adásszünet lenne a felel?s a következményekért, vagy inkább az a képáradat, amelyben most élünk?
