Vissza az előző oldalra
Táncolva „távozom az örök-néma sírba”
A helyi napilap szerint nyolc, a programfüzet szerint kilenc, a Jate Klub szerint háromnegyed tízkor kezd?dik a koncert, a szokásos szegedi információ halmaz. Akkor legyen kilenc, igazából mindegy hol várakozunk. Persze a Jate még teljesen üres, a zenekar már behangolt, lehetünk úgy kb. tíz-tizenöten. Hirtelen az egésznek olyan régi Jate hangulata lett, barátn?immel leültünk beszélgetni egy pohár ital mellett. Nem is tudom beszélgettem e már ezen a helyen. Egy óra várakozás (kellemes ráhangolódás) után elkezd?dik a koncert.
A szegedi Fabula Rasa zenekar 2006-ban alakult, és rögtön elnyerték a Budapest Fringe Fesztivál szakmai különdíját, majd a következ? év elején megjelent els? lemezük Csindratta címmel.
Ahogyan mindenhol olvasható róluk, azóta országszerte számos fesztiválon és kulturális intézményben léptek fel.
Rögtön az els? szám alatt a táncparkett közepére perdült-fordult egy leányzó, kinek a ruhája nagymamánk otthonkájára emlékeztetett, de mégis az igen divatos szabása és dinamikus büszke tulajdonosának bátorsága és felszabadultsága, meghozta a közönség jó hangulatát. Így már a második számra rögtön kialakult a négy és fél soros küzd?tér. Ami nem is sok nem is kevés, így a tökéletes. Szirtes Edina Mókus konferálásai mosolyt csalnak az arcomra, mindig nevetek, Fabula Rasa koncerten mindig jó kedvem lesz, de érzelmi túlsúlyuk, az eklektikus zenei világuk táncra perdít, perdítene, nem tudom eldönteni, hogy a lelkem táncol, vagy lelkemen táncolva , vagy hogy de édesen táncol a Lelkem. Túlf?t, de közben a szórakozás szintjén hagy. És eldöntöm hamar, hogy nem gondolkozom inkább mindig jó kedvem lesz.
A koncert végére egész sokan gyülekeznek már, kedvelik a zenét vagy csak nincs hol várni a dj-re, mindjárt kezd?dik a disco, még sikerült rámosolyognom a modern otthonkás ruhájú lányra, bár nem viszonozta, de mindegy is. Már alig várom, hogy melegebb legyen és ismét valami zenei fesztiválon, szabadban láthassam újra a zenekart. Addig emlékezetb?l hallgatom József Attila feldolgozásukat és talán én táncolva „távozom az örök-néma sírba”
Szirtes Edina, Mókus – ének, heged?, zongora, tilinkó, Kertész Ákos – üt?hangszerek, Varga Kornél – gitár, Földes Gábor – basszusgitár, Balogh Guszti – ének, szájb?g?, Cserta Balázs – fúvós hangszerek, dalaikat: kortárs folk-nak nevezik, melyben az általuk tisztelt népek hagyományait ötvözik saját érzésvilágukkal. Ha kíváncsivá tettelek benneteket, ha nem akkor is: fabularasa.hu vagy mokusmusic.hu.
Nézd meg a Galériánkat a rendezvényr?l.
