Vissza az előző oldalra
Szerelmesek és Don Quijoték
A darabot a Szegedi Egyetemi Színház adta el?, Czene Zoltán rendezésében, aki egy személyben író-dramaturg és rendez? is. Elmondása szerint adaptációjához többek között, Cervantes klasszikus m?vét, Gyurkó László tragikomédiáját és Veszi Endre drámáját veszi alapul.
Miután túlestünk az egyetemi, alternatív színtársulatoknál már szinte kötelez? rendhagyó prológuson, elkezd?dött az el?adás. A SZESZ társulat elég könnyed, játszi módon dramatizálta Don Quijote történetét. A cselekmény játszásának módja egyedi, szintén rendhagyó, ám itt már nyoma sincs a túl direkt jeleneteknek, A rendez? frappánsan használja ki azt a minimális számú eszközt ami felt?nik a darabban, találékonyan oldja meg a díszlet valamint a kellékek kérdését. És persze az el?adásból a humor sem hiányzik.
A nyitójelenetben Don Quijotét és Sanchot láthatjuk amint éppen leleményesen egy rontást védtek ki, és a Don monológját a gonosz varázslatok elleni örök harcról, amiben soha meg nem alkudhat. Egy megrögzött idealista történetét láthatjuk a kalmárral, a színészekkel és persze a szélmalommal, akkor is, ha h?sünk tudja, hogy az embereknek nem adatik meg, hogy óriásokon gy?zedelmeskedjenek. De többr?l van itt szó, mint egy igazságot, egyszer? becsületességet hajkurászó mániákusról. A darab központi kérdése, a realitás és irrealitás aránya a helyes életben. A romláshoz vajon nem a rostálás vezet? Ezt a problémakört hivatott vitatni a darab a színház világában is, ahol legalább ugyanennyire aktuális a kérdés. Mindvégig igyekszik a színház-illúzió-valóság kérdését feszegetni, kezdve ezt a narrációval, vagy a játékot megszakító magyarázatokkal.
Don Quijote (vagy éppen Cervantes) kilép a krétakörb?l, alkotó és az alkotott találkoznak, hasonlóan a fent említett drámákhoz. Jelen esetben azonban kétszer is. A Don örökké él? Igen. Meghalt? Igen. De klónozták.
Nézd meg a Galériánkat a rendezvényr?l.
