Vissza az előző oldalra
Szabó Attila interjú
eNeSZ: Milyen volt az út Szegedre?
Szabó Attila: Nem egy helyen lakunk, elvileg a zenekar az Kecskeméti, úgy szoktunk jönni, hogy egyszer csak elindul a csapat egyik része innen, a másik onnan. Én például Egerben lakom, úgy hogy igen csak hosszú utat teszek meg. A zenekari utazásokon ügyes-bajos dolgokat szoktunk megbeszélni. Van egy ötletbörze, aztán végül is Jani az, aki összeállítja a műsort. Általában mindig nagy várakozás van egy ilyen ifjúsági koncert előtt, mert igen jó élményeink vannak ezekről, és mindig a közönség igényeihez szoktuk igazítani az aktuális koncertet.
eNeSZ: A mai estén is sokféle zenei stílust hallhatott a közönség. Mik voltak a repertoárban?
Sz. A.: Autentikus népzenét játszik az együttes alapvetően, és ehhez jönnek az elmúlt években sikeressé vált feldolgozások. Mindig úgy szoktunk lavírozni a kettő között, hogy egyik se menjen a másik rovására. Vannak olyanok, amiket nem lehet kihagyni, és van olyan, amik szerintünk nagyon szép.
eNeSZ: Akkor végül világzene, vagy autentikus népzene?
Sz. A.: Nekem meggyőződésem, hogy a világzenét a hanglemezkiadók találták ki. Azt szokták mondani, hogy a világzene az, amiben különböző népeknek a zenéje van összevegyítve, és akkor gyakorlatilag ez meg is állja a helyét.
eNeSZ: Miben különbözik ez az autentikus népzenétől?
Sz. A.: A népzenét akkor hívják autentikusnak, ha úgy játsszák, ahogy a gyűjtéseken van. Minél hűebben adjuk vissza az eredeti hangzást, annál autentikusabb. Attól vagyunk világzene, hogy Kispál és a Borzot játszunk ugyanezzel a hangszereléssel, meg Tankcsapdát. Ez nem annyira megszokott, de már hallottunk olyat, hogy Erdélyben lakodalomban kérték a Most Múlik-ot, és eljátszották. De épp a Lovasival beszéltük múltkor, hogy a magyar zene furcsa, mert csak és kizárólag önmagában értelmezhető. Vannak hasonlatosságok külföldi zenékhez képest, de igazán ezt, ami nálunk van, senki nem értené kint.
eNeSZ: A népszerűségetek a fiatalok körében a feldolgozásoknak is köszönhető.
Sz. A.: Persze, ez elég természetes, de én ennek örülök. Nekünk az volt a célunk, hogy ezt a magyar népzenét minél többen megismerjék. De emellett úgy gondolom, hogy a magyar zenekultúrának nagyon szerves része a Lovasi Bandi munkássága is, és a többieké is. Még akkor is, ha ezt az akadémista hozzászólók máshogy látják. Amit ezek a zenekarok csináltak, azt én nagyon komoly művészetnek tartom.
