Vissza az előző oldalra
S?rített készítmény
Flying Lotus
Cosmogramma
Warp
46 perc
Értékelés: 8.5/10
Kezdjük a tényekkel: Flying Lotus (polgári nevén Steven Ellison) az elmúlt években felt?nt legtehetségesebb elektronikus zeneszerz?k egyike. Amit eddig a kezei közül kiadott legalább annyira sokszín?, vitális és legalább annyira komplex, mint például Aphex Twin vagy Four Tet. Ugyanakkor persze zenéje alapvet?en különbözik is az említettekét?l. Amíg a legtöbb zenész – és jelzem, nem csak az elektronikusok – arra törekszik, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt tartalom és forma, vagyis egy dal hossza és mondandója között, addig FlyLo szánt szándékkal pengeélen táncol. Képes két percbe s?ríteni jazz-t, szintipopot, akusztikus gitárzenét, hip-hop-ot, IDM-et, acid house-t, lounge-ot és még ki tudja mi minden mást, mindeközben soha nem esik át a lónak a rossz oldalára, mindig sikerül id?ben elzárni az agymenés csapjait. Ami azt illeti, néha túl korán is történik ez, kissé zavaró módon. Ennek nem mellesleg van egy sokkal súlyosabb velejárója is: kicsit nehéz befogadni a lemezt. Nehéz azonosulni azokkal az érzésekkel, amik a m?vész urat irányították, nehéz megfejteni egy-egy dal mondanivalóját. A legjobb mégis az, hogy amikor már szétgörcsöltük magunkat a nagy okfejtésben és elhatározzuk, hogy nem foglalkozunk vele tovább, nos, nagyon sokszor akkor ugrik be, hogy mégis mi mozgatja az adott szerzeményt. Persze, ha egyb?l ezzel próbálkozunk, az nem mindig kifizet?d?.
A Cosmogramma egyértelm?en Flying Lotus eddigi legjobb lemeze. Bár az el?z?, Los Angeles c. album is telis-tele volt maradandó pillanatokkal és összességében az is egy rendkívül pozitív hangzóanyag benyomását keltette, addig az idei cucc továbbmegy a megkezdett úton. A váltások olykor sokkal intenzívebbek, amelyeket összességében sokkal jobban sikerült eltalálni, ily módon egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) könnyebb befogadni a tartalmat. A fülbemászó dallamok itt is szép szerivel el?fordulnak, amikben az a legjobb, hogy nem csak nagyobb mozgásteret adnak az amúgy is többségben lév? experimentálisabb tételeknek, de amikor végre sorra kerülnek, tényleg felszabadítanak egy kicsit. Az, hogy kapaszkodót nyújtanak a lemez felfedezése során pedig csupán a hab a tortán. Ilyen „felszabadító momentumok” a Thom Yorke vendégszereplésével el?adott ...And the World Laughs with You, a Mmmhmm c. szerzemény, amelyben Thundercat a vendégszerepl? és persze mindenképp ki kell emelni a Do the Astral Plane c. dalt, amely egyszerre hip-hop és (szinti)pop. Méghozzá olyan, hogy szerencsétlen Kanye West és – a még szerencsétlenebb – Lady Gaga talán a fél karjukat is odaadnák érte.
Összességében tehát a Cosmogramma logikus folytatása a Flying Lotus diszkográfiának, sokkal érettebb, sokkal kiforrottabb munka, mint az el?z? – bár hangsúlyozom, az is kifejezetten tetszet?s. Bár els? hallgatásra kifejezetten félelmetesnek és idegennek t?nhet, másodjára-harmadjára már nagyon is élvezhet?.
Ajánlott dalok: Computer Face/Pure Being, ...And the World Laughs with You, Do the Astral Plane
