Vissza az előző oldalra
Stációk
.jpg "Forrás: www.hirado.hu")
A cím nem csak azért találó, mert ez alatt igencsak szerteágazó témájú képeket f?zhetett össze alkotójuk, de maga a kiállítás is a m?vészn? életének egy nem épp elhanyagolható állomása okán került megrendezésre: Schmidt Andrea kereken 25 év termékeny fotóriporteri pályát tudhat maga mögött.
Az ezen alkalomból megrendezett tárlaton f?ként mégsem az eltelt negyedszázad munkájának átfogó bemutatására esett a hangsúly; a kiállítás magját a riportern? legújabb m?vei képezik. A csupán 40 kép igen széles tematikus skálán helyezkedik el: a sportfotóktól a zsánerképeken át a szociofotókig számos elkapott pillanatnak lehetünk szemtanúi. Ezek olykor megmosolyogtatóak (mint például a menet hevében egymás karjaiba omló és véletlen csókot váltó birkózókról készült felvétel), de legtöbbjükre mégis a megrázó jelz? illik leginkább. A kórházi takarók közt elvesz? apró néni, a kéz híján a lábával szerel? férfi vagy a Csillag börtön Platónt olvasó elítéltje más-más értelemben, de jó néhány másodperces megdöbbenés élményében részesítik a néz?t. A szó másik, lágyabb értelmében megkapó jelenetek is a szemünk elé tárulnak: igazi Erdély-íz? életképek egymásnak újságot olvasó szomszédasszonyokról, tizenéves pásztorfiúról, a szabad ég alatti gyónás a csíksomlyói zarándokalton kilesett pillanatáról – (bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, de) mind-mind hozzánk tartozó tájak jellegzetes figurái.
A képeket nézve két dolog ütött szöget a fejemben: egyrészt az a hirtelen ötletem támadt, hogy a szerz? ismeretének hiányában is tudnám, hogy magyar alkotó m?veivel állok szemben: a képeket belengi egyfajta kelet-közép-európai keserédes hangulat, ami (talán közvetlen szomszédainkon kívül) semmilyen más nép alaptónusához nem hasonlítható. A másik egy sokkal prózaibb gondolat volt: mégpedig, hogy fotótehetségek terén még mindig nincs okunk szégyenkezni.
