Vissza az előző oldalra
Sok volt, bár ingyen van
A playback technika az improvizációs színház egy formája, mely a néz?k történeteire, érzéseire, álmaira, hangulatára fekteti a hangsúlyt. Ezeket az elmesélt élményeket játsszák el a szerepl?k a játékmester utasításai alapján, gyakran zenei kísérlettel. A m?faj Jakob Levi Moreno nevéhez f?z?dik, aki az 1920-as évek elején m?ködtetett egy bécsi teátrumot, melyben a személyes történetek keltek életre az improvizáción keresztül. ? a pszichodráma atyja is, melynek módszerei színházában gyökereznek. 1975-ben Jonathan Fox újraélesztette a playbacket, amely azóta világszerte népszer? önkifejezési forma. Magyarországon a ’90-es években Kiss György Ádám létrehozta az els? playback technikával m?köd? társulatot, a Rögtönzések Színházát; Bakó Tihamér és Pálmai Kálmán megalapították a Pszínházat, azóta számtalan társulat él és m?ködik országszerte. A rendszerváltás óta egyre népszer?bb az improvizációs színház, egymás után alakulnak a profi és amat?r csapatok munkanélkülivé téve a „hagyományos” teátrumok rendez?it, súgóit, kellékeseit; elfeledve a jelmezeket, szövegkönyveket.
Február utolsó napján a szegediek is megismerkedhettek az improvizációs színház Még Egy Mesét! Akciócsoport-féle felfogásával az Ifjúsági Házban. A közel egy éves, pesti és szegedi köt?dés? társulat szerepl?i színpadra léptek meggyes rétesként, tavaszként vagy éppen döglött macskaként. Volt, aki „jól öltözött” kéreget? fiút játszott micimackós sapkában, nyakkend?vel; egy másik jelenetben pedig egy karambol-randi tanúi lehettünk. A playback-technikákat a játékmester segítségével vonultatták fel: ? közvetített a közönség és a színészek között, kérdezgette az aktuális mesél?t, tolmácsolta az adott történettel kapcsolatos hangulatokat, megnevezte a feldolgozás módját, vagy éppen segített szerepl?t választani az adott sztorihoz. Gitár és cselló-improvizáció kísérte a színészek minden mozdulatát, kommentálta az elhangzott történeteket feler?sítve a színpadra emelt érzéseket.
A társulat „folyékony szobor”- technikával mutatta be az el?rehozott érettségi feszültségét „Passzolj, passzolj!”felkiáltások közepette; ambivalenciával – ellentétes érzelmeket kifejez? helyzetek megjelenítésével- ábrázolta a történetmondó feszültségét a szerpeléssel kapcsolatban. Kórustechnikát használtak a könyvel?ként „segít?” barát és az állandó késésben lév?, bírságokat és büntetéseket kifizet? adózó kapcsolatának megelevenítésére –„sok volt, bár ingyen van”, „nagyon ingyen van plusz ÁFA”beszólások sorozatával.
