Vissza az előző oldalra
Sex Action
Vidovenyecz Mihály: Helló fiúk! Miért vagytok így kiakadva? Elszúrtatok valamit?
Menedzser: Nem, a srácokkal semmi gáz. A baj az, hogy eredetileg a nagyszínpadon szerepeltünk volna a jelenleginél kedvezőbb műsoridőben, de végül mást raktak a helyünkre.
G.Zoli: vagy nem bírják a pofánkat.
Men.: de bírják, ezért hívtak ide - egyébiránt első alkalommal. Már nagyon vártunk egy szegedi koncertet, ami most kicsit rosszul sült el, minden ellenünk szólt de nagy bulit csaptak a fiúk, jól végződött a sztori.
G.Zoli.: Ez is talán azt mutatja, hogy él ez a zenekar. Rossz idő, kavarodás a programban és ennek ellenére marhajó közönség. Na meg az sem egy utolsó, hogy az Áfit hogyan fogadják. Többé-kevésbé hamar rájöttek az emberek, hogy nagyon jól illik az együttesbe, ő is egy igazi mocsok disznó.
V.M.: Többé-kevésbé? Na most akkor melyik?
G.Zoli: Inkább többnyire, persze ez nem egyszerű dolog. Lehet dobost, gitáros vagy akár két gitárost is cserélni, de a frontember ügyében ez óriási bukás is lehet. És ezt az AC/DC kivételével olyan együttesek nem tudták rendesen véghezvinni, mint a Queen vagy a Judas Priest.
Matyi: Áfival visszatértünk a Sex Action kezdeteihez, ahhoz a fővonalhoz, ami a zenekart belendítette. Óriási szerencsét tudhatunk be magunknak. Persze formálódik is a kölyök folyamatosan, mert számára igen „kellemes” nyomás alatt tartjuk.
Áfi: Hagyjátok ezt abba, mert kiszállok és elmegy színházba játszani.
Matyi: Jó, a kezdetekben más volt. Nem voltál rutinos. Ha jól emlékszem azzal hívtál fel először, hogy betéve vágod az összes nótát. Ami nem volt egészen igaz, de mégis kiváló lehetőségre és zenészre leltünk benned. A lehetőség alatt az új albumot értem, ami nemsokára megérkezik, hála Áfinak, hogy bepörgette az eseményeket.
V.M.: Pontosan mikor?
Sanyi: Szeretnénk, ha karácsony környékén megjelenne. Rajtunk már nem múlik, mindent a kiadó irányít.
V.M.: Arra térjünk ki, hogy...
Zoli.: hogy Sanyinak mekkora a haja.
V.M.: Fontos ez?
Zoli.: persze! Ő a szépfiú a zenekarban. Ez pedig egy kritikus pontja a zenekari életnek. Mindannyian képviselünk valakit, egy karaktert, ami szinte változatlan.
V.M.: Az hittem, hogy a zene az, ami változatlan.
G.Z.: Az számunkra szinte irányíthatatlan. A rock n’ roll rengeteg dolgon ment keresztül húsz év alatt. Matyi állítja, hogy az Ő hétköznapjaiból már kicsit kikopott, de belőlem biztos nem. Ha színpadon vagyunk, akkor minden hibátlan. Szétszedjük a színpadot, amihez nincs szükség húsz évre sőt, semmiféle időre. Engem rengeteg, jellegében más zenei élmény vitt magával a Sex Action mellett, de ez nem változtatott meg. Inkább jobban lesodort, az egyszerűen járható útról. Én az ösvény mellett, a sűrűben megyek, ott csinálom a rock n’ rollt és ezt rohadtul komolyan gondolom. Ez nem egy zsibbasztó, átlag polgári foglalkozás, nem is könnyű elszámolni vele otthon.
V.M.: Még húsz év múlva 64 éves leszel.
G.Z.: Igen, mint most Lemmy. És nagyon remélem, hogy addig és tovább is formában leszek, nem akarom elhagyni a színpadot, akkor nem öregszem meg és nem leszek hiteltelen. A Motörhead most nyugdíjas zenekarnak látszik. De hogy minek hallatszik? Valami eszméletlen, legyőzhetetlenül tökös falbontásnak. David Hasselhoff az hiteltelen, de aki képes rock n’ rollt a színpadon tartani legalább addig, amíg én szeretném – mondjuk életem végéig – az már megértett valamit az idő szavából.
