Vissza az előző oldalra
Rock Gitár Stúdió - Interjú Pleskonics Andrással
- Szia.
- A mai egy különleges este volt. Például ráismertem a volt gitártanáromra, Kovács Lászlóra, aki ma gitározott nekünk. Másrészr?l egy közös zenélés is kialakult, te a dobok mögött, a tanár úr meg a gitárnál. Csak erre az alkalomra jöttetek ti össze, vagy mióta zenéltek ti együtt?
- Kovács tanár úr több, mint 6 éve létrehozott egy Benefit nev? zenekart. Ami a nevéb?l adódóan, a Jethro Tull 70-es évekbeli progresszív rockzenéjét ébresztgette. Azért is alakult itt ez, mert a Laci rátalált egy olyan adottságú fuvolistára, akinek még az énekhangja is Ian Andersonéra hasonlít. Így állt hát össze egyszer csak a Benefit együttes, a harmadik Jethro Tull lemez címe alapján. Én úgy kerültem bele, hogy egy nyáron itt Szegeden, a Dugonics téren kellett egy kis rockzenei m?sort összeállítanom és nagyon szerettem volna ezt a zenekart bevenni a m?sorba. Ám azt mondta a Laci, hogy nincsen dobosuk, mert egész nyáron, külföldön van. Erre azt mondtam: Sokféle helyen doboltam, jazzfesztiválokon is, - bár soha nem tanítottak, de azért azt mondják, állítólag tudok valamennyire. Akkor beugrottam, végigdoboltam a Benefit zenekar koncertjét valakinek a dobszerkóján és ett?l egy kicsit nagyobb önbizalmam lett. Aztán visszajött a dobosuk, én meg visszamin?sültem üt?hangszeressé, ami pont nekem való, mert az én kis kreatív m?vészeti elveimet szolgálja, hogy háztartási és egzotikus üt?hangszereken játszom. Az kés?bbi fejlemény, hogy ilyen hobós narrátor versmondó figura lettem itt a frontban. Ez a dolog azzal egészül ki, hogy a Lacinak van egy nagyon határozott keresztény hite, amit a zene segítségével, a 60-as 70-es évek hippi ?skeresztény szellemét ébren tartva terjeszt. Ebben a zenenearban találkoztunk, szinte sorsszer?en.
Mára a zenekar egyre jobban kezd hasonlítani a Jethro Tull zenekarra, rengeteg ember megfordult már benne, és ez is egy nyitottan zenél? m?hely. Majdnemhogy egy jam band-ként m?ködik a csapat. Most szanaszét vagyunk, átszervezés alatt áll a formáció, megpróbáljuk a Fun10-el összehozni a dolgokat, mert nekik is emberhiányuk van: külföldre utazás, Pesten tanulás és egyéb okok. Egy embert tudtunk „elrabolni”, az Erdélyi Petit, aki ma este is itt gitározott. Összefoglalva, egy nyitott alkotóm?helyt kell itt elképzelni, nem kell kapkodni a Jóisten úgyis adja majd a k?vetkez? lehet?séget. Ez most Kovács László estje volt, az ? gitártankönyvének a bemutatója.
- Nekem az volt még érdekes ebben a mai estében, hogy miközben kapott a közönség egy pici rock törit is, azért itt egy érdekes probléma is felmerült. Kovács László a rockzenében megjelen? kereszténységr?l beszélt, te pedig n?kr?l, gruppikról és a metál zene sátánista jellegér?l. Hogyan jön össze ez a kett? egymással, amikor rockzenér?l beszélünk?
- Figyelj, ha az ember egy internetes webrádió stílusválasztékát jól megnézi, nagyon gyakran lehet olyat látni, hogy Christian rock, ami azt jelenti, hogy keresztény rockzene. Ennek az irányzatnak vannak markáns el?adói. Egyébként is sok el?adó megtért, úgyhogy programszer?en a rockzenét?l idáig akár el is lehet jutni. Kurzusaimon, a drogprevenciós el?adásaimban, (aminek az a címe, hogy: „drog-rocktörténet”) ilyen eseteket lehet látni zenével, szöveggel, és ez elég hatásos. Nem hagyom ki azt a lehet?séget, vagy azt a metaforát, hogy a rockzene, mint a huszadik század zenéje, ami szórakoztatással, éjszakázással, biznisszel kapcsolatos, a sötétb?l jön és a fény felé tart. Olyan, mint a trágyadombon n?tt gyönyör? virág. El?bb-utóbb, vegyük például a Led Zeppelin esetét, akik rettenetesen élveteg, pokol fajzatai voltak: gruppihegyek és fekete mágia, szóval amit akarsz. Aztán nézd meg, megcsinálták a „Stairway to Heaven”-t ami ugye az egyik legmélyebb tiszta hangzat, amit ma mármindenki fel akar dolgozni, de ez kevés zenekarnak sikerül. Ma már Jimmy Page, Robert Plant-tel együtt a 70-es évek óta spirituális ihletés? világzenét játszik, arab-indiai zenészekkel körülvéve és egészen magas rezgésszámú tartományba jutottak. Magyarul, ez a haladási irány. A rezgésszámot úgy is értem, hogy az alacsonyabb rezgésszámú zene, a rock, nagyon általánosan mondom: le van butítva. A jazzb?l, a bluesból, a countryból, a latinból szedi össze a dolgait, aztán ezt elunja és elkezd emelkedni, egyre tökéletesebb akar lenni. Tehát minden felfelé, a Jóisten hívására megy, kivéve azoknál a zenészeknél, akik azt mondják: nem, mi most inkább itt tartózkodunk. Nincs nekem semmi bajom a dark, vagy a death-metál zenével, ha valami igényes dologról van szó. Viszont amit a Laci is mondott ma este, hogy az ember, amikor már harmincadjára ugyanazokat az agyongyötört piszok látványos pettinges, örült tempójú, technikákat, szólókat hallja, akkor elunja, és nem jön rá, hogy szegénykémnek miért fáj a feje. Ezért szoktam mondani, hogy gyerekek, ne deszkázzátok be a fejeteket, hanem hagyjátok, hogy süssön be oda a fény és, hogy azzal nem csak a világot bosszulod meg, hogy lemész feketébe. Szóval a drága gyerekek ebbe is belen?hetnek, ha van aki az utat mutassa.....
De még mindig jobb, mintha agyatlan diszkózenét csinálnék, mert a rockzenének ebb?l a sötét részéb?l is van kiút.
- Leroi Jones: A blues népe cím? könyvében azt fejtegeti, hogy nem alakulhatott volna ki a blues zene, ha anno a négereket nem hurcolják be Amerikába. Ott, Afrikában a különböz? törzsek az isteneiknek táncoltak, énekeltek. Amikor Amerikában éltek, a rabszolgasorban, átalakult az életszemléletük, az istenekhez címzett énekekb?l lett a bánatos, mereng?s blues. Ha azon a sémán indulunk el, amit te mondtál, hogy sötétségb?l a fény felé tör a rockzene, akkor például a punk zene és benne a Sex Pistols nonkonformizmus elleni lázadása, ugyan nem egy szép történet?!
Mégis van egy magasztos tartalma: a kih?lt érzelmek elleni lázadás. A kérdés az, hogy meg lehet-e fogalmazni, hogy mi a rockzene?
- Igen. Szerintem a legáltalánosabb meghatározása a rockzenének az hogy ez az els? olyan zene a zenetörténetben, ami milliókhoz szól. Itt most tágabb értelemben értjük a rockzenét. A blues-ból származó eredetét, sokkal fontosabbnak tartom, mint a country forrásvidékeit . A legjobb keverési arány szerintem -a négy-ötöd és az egy ötöd - és az el?bbi a blues javára. Valóban nagyon jól látod, a szenvedésb?l indul ki az egész: - milyen érdekes hogy a passió és a passzió szó milyen közel állnak egymáshoz. A csóró zenész megtanul örömöt csinálni, mert nincs semmije csak a zenéje. Tényleg ilyen volt az a rabszolgasors. Amíg rockzenében a fölszabadító sikoly, a cry, az üvöltés, az eksztázis valóban a rítus része, addig az afrikai törzsi táncokban más a szerepük: megszabadulni a félelmeikt?l, ellenségeikt?l, és az isteneiknek hódolni, varázsolni - tökéletesen átjön ez az élmény a blueson keresztül. A rockzene megtartotta a blues-zal való kapcsolatát, a lüktetését, a szív dobogását, a naturális emberi hangokkal, a beszédet is beleértve. Ott van benne a nyögés, a sóhaj, a jajgatás és a kéjmámor. A feketék zenéjében, a jazzben, ?rz?dnek a halhatatlan üvöltések, amik artikulálatlanok, de olyan ?rjít?en felszabadítóak még annak is aki hallgatja, hát még annak, aki részt vesz a koncerten és üvölt. Ezek mind rockzenévé válnak, aztán az el?adók, a zenészek dolga, hogy fölfelé akarnak- e menni, a hard rock irányába vagy valami pop-rock trutymó olcsó eladható termék felé szeretnének menni.
- Óriási kutatási tartalom ez a rockzene!?
- Sokan azért is hagyják ott a zenekarunkat, mert nagyon nehezen tudnak azonosulni ezzel a direkt szemlélettel. Nekem könnyebb, mert 56 éves koromra annyi sok tépel?dés, annyi sok szenvedés után, - ami nem látszik rajtam, mert nem olyan az életprogramom, - mindig fiatal érzésekkel tanulmányozom a zenekarokat. Ett?l függetlenül, voltak problémáim meg vannak is, szóval mindezek ellenére, minden bajomban tudok hagyatkozni a zenére. Van, aki csodál engem, hogy hogyan bírom zúzni a fiatalokkal? Ugyanazt csinálom, mint a Laci, hirdetem az igét, csak a zene segítségével: így dolgozom föl ezeket az alvilági dolgokat itt a fenti világban.
- A tanár úr könyvér?l is beszéljünk egy kicsit. Nagyon örülök, hogy most már neki is van ilyen gitáriskolás könyve. Mi a tematikája?
- Van benne egy történetiség a klasszikus zenékt?l napjaink gitárzenéjéig. Régebben csináltunk egy kisérletet, hogy egyült? helyemben elmeséltem a rock ötvenéves történetét, és amikor szóltam, hogy most, akkor Laci eljátszott egy számot. Aztán még a fekvéseket is elmagyarázta. Lehet, hogy olyat is fogunk csinálni, hogy videó bejátszásokkal tarkítunk egy ugyanilyen rockzene történet mesél?s el?adást. És abban lehet majd látni, hogy hogyan csinálta például Muddy Waters, mert Laci a m?hely-fogásokat is megmutatná. Ez jó lenne, mert egyszerre adna m?veltséget, és a gitározás alapjaiba is bele lehetne kóstolni. Ilyesmiken gondolkodunk mostanában. Van olyan tervünk, hogy iskolákba is elmennénk ehhez hasonló órákat, foglalkozásokat tartani mint amilyen a mai este is volt.
- Sok sikert kívánok ezeknek a terveknek a megvalósításához! Köszönöm a beszélgetést.
