Vissza az előző oldalra
Régi-új horizontok
.jpg)
Jónsi - Go
XL Recordings / Capitol
40 perc
Értékelés: 8.5/10
A Testvérek c. film döbbentett rá arra, hogy az általam kedvelt zenék, meg úgy általában a zene, mint olyan (ez alatt a klasszikus és a populáris m?fajt egyaránt értve) tulajdonképpen – ahhoz a bizonyos testápolóhoz hasonlóan – csak egynegyed részt szól önfeledtségr?l, vidámságról, túláradó pozitív érzésekr?l, ha úgy tetszik „puhaságról” (és itt els?sorban nem Lady Gaga-ra vagy egyéb hasonló popzenei torzszülöttekre kell gondolni). A fennmaradó háromnegyed mindenképp a melankólia, a fájdalom, a boldogtalanság valamilyen leképez?dése, és ez tulajdonképpen így is van rendjén. Ha jobban belegondolunk – Anna Freud elképzelései alapján, aki ugyebár azt mondta, hogy a m?vészek a m?vészetüket használják fel az érzelmeik szublimálásához – éppen ezért szeretjük oly sokan a muzsikát (meg az irodalmat, a festészetet, stb.). Éppen ezért van oly sokunknak fülhallgató a fülében, vagy éppen ezért szeretünk hátrad?lni egy kényelmes karosszékben és hallgatni kedvenc lemezünket. Azonosulni tudunk ezekkel az érzésekkel és végül is megnyugvással tölt el minket, hogy „nem vagyunk egyedül”.
Miután a m?vészek kiírták magukból azt az elképeszt? mennyiség? fájdalmat és sötétséget, teljesen természetes módon valami újat akarnak. Mint egy kisgyerek, aki megunja a játékszerét. Olyasmire vágynak, ami megfelel? módon tudja visszaadni az éppen aktuális benyomásaikat, új kelet? érzéseiket. Ez alól a Sigur Rós sem kivétel, akik elképeszt?en sötét és rengeteg gyermekbetegséggel küszköd? els? albumuk (Von) után elárasztották a könny?zenei szcénát világrenget? er?sség? spleenjükkel [Ágætis Byrjun, ( )]. Ha belegondolunk, teljesen logikus lépés volt t?lük a Takk... és a harsányabb, még inkább örömteli Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust. Ugyanakkor valami megmozdult a frontember, Jónsi lelkében is. Igazából nehéz lenne megállapítani, hogy mi történhetett, még jelen lemez ismeretében is. Mindenesetre – a fanyalgókkal ellentétben, akik ki vannak/voltak éhezve egy nagy adag kaotikusan berendezett kilátástalanságra – engem legalább annyira el tud varázsolni ez az életvidám kép és hangzás, mint a korábbi m?vek. És ez alól, mint az már kiderülhetett, a Go sem kivétel.
Jónsi új albuma sajnos és szerencsére nem mutat fel semmi újat. Szerencsére, mert nyilván nem akart túl nagyot markolni. A Go esetében sokkal inkább arról van szó, mint Thom Yorke 2006-os szólóalbumának esetében. Leginkább olyan dalokat és ötleteket vonultat fel, amelyek egészen egyszer?en nem illeszkedtek a Sigur Rós hangzásába. Ami pedig a sajnos részt illeti, t?le (ill. t?lük) már megszoktuk, hogy mindig valami radikálisan újat, megbotránkoztatóan jót tesznek le az asztalra. A Go ezzel ellentétben csak kitágítja a határokat, egy minden eddiginél szélesebb perspektívából mutatja meg azt a zenei horizontot, amelynek csodálásából ?k ihletet merítenek. Tehát az a folyamat, amely valamikor a Takk... c. Sigur album környékén kezd?dött el és a két évvel ezel?tti Með Suð... albumon folytatódott most tulajdonképpen kicsúcsosodik, eléri tet?fokát. Hatalmas pluszpont, hogy mindez úgy történik, hogy az önismétlés legkisebb jelét sem lehet felfedezni.
A Go egyébként folyamatosan két véglet között ingázik. Egyrészt a legutóbbi SR album nyitótételének (Gobbledigook) ewok techno-ja egyértelm?en uralja a lemezt, Samuli Kosminen (Múm) elképeszt? ritmusszekciót hozott létre Jónsinak. Az érem másik oldala, azaz a másik véglet pedig az elszállt nagyzenekari tételek rabul ejt? melódiái és itt-ott melankóliája, amelyek legalább annyira meghatározzák az album hangzását, mint az el?z? véglet, és amelyért pedig Nico Muhly-nak mondhatunk köszönetet. A kett?t Jónsi földöntúli, éteri hangja, illetve Peter Katis folyamatos produceri lélekjelenléte fogja össze és formálja pompás egységgé.
Jónsi els? szólóalbumát nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek. Azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni a Sigur Rós-sal kiváló kezd?pont lehet a Go, ugyanis ez a legkönnyebben befogadható munka, amely valamilyen szinten az együtteshez kapcsolódik. Azok számára pedig egy érdekes kísérlet lehet, akik már eleve ismerik a Rós-t, az ? figyelmüket viszont mindenképp felhívnám arra, hogy miel?tt megnyomják a lejátszás gombot kapcsolják ki az elméjükben a Sigur Rós feliratú gombot, mert bizony a Go-nak csak nagyon kevés köze van az együtteshez, legf?képpen annak hangzásához.
Ajánlott dalok: Go Do, Animal Arithmetic, Tornado, Boy Lilikoi, Sinking Friendships, Kolniður, Grow Till Tall
