{back}Vissza az előző oldalra

RádióMI Szüli-NAP(ok)

A Rádió MI ötödik születésnapjának alkalmából szervezett programsorozat harmadik állomása volt a Csillagtér és a Jeffo’s Dream zenekar koncertje a Garaboncziás Borozóban. Míg el?bbi a pszichedelikus rock és az alternatív vonulat kedvel?inek ajánlott, addig utóbbi a trip hop, new wave, és electro kategóriákba sorolja magát.

A bulit a Csillagtér kezdte - közel másfél órás késéssel, de aztán jóvátették b?nüket, viszonylag rövid id? alatt megtelt a tánctér lötyög? emberekkel. A színpadon görnyedten fel-alá sétáló, rekedt hangon kántáló, sz?ke kócos énekes Beck Zolira emlékeztetett, a dalok stílusa is hordozott magán valamennyit a régi 30Y-ból.  Közben az ÁOK Kocsmatúra lelkes versenyz?i is befutottak, így kezdett helysz?ke lenni, de csak egy rövid ideig. Mihelyst elfogyasztották a fejenként négy kör kamikázét, továbbálltak. A borozó legendás koktélját egyénként egy mindkét fellépés alatt szinte végig táncoló leányzó is reklámozta pólóján.

A Csillagtér tagjai körülbelül háromnegyed óráig szórakoztatták a jelenlév?ket, majd a soron következ? együttes hangolása után egy kis technikai szünet következett, ki kellett iktatni ugyanis egy új kelet? zúgó hangot. Ez nagyjából tíz percet vett igénybe, aztán folytatódott a program. A Jeffo’s Dream új albumának, a To Last Innocent Faces-nek lemezbemutató koncertje volt ez, így az els? szám egy az intróval egybekötött slam poetry-szer? performansz volt. A magas növés? fiatalember rendkívül magabiztosan szórta a szellemes, rímbe szedett sorokat, majd le is sétált a „katedráról”. Utána kezd?dött el ténylegesen a koncert, a dalok ugyanolyan sorrendben követték egymást, mint ahogyan a lemezen szerepelnek: el?ször a táncolhatóbbak, majd a melankolikusabb, „csendesül?sebb”-eket játszották. Ezt a palettát még egy feldolgozással is megtoldották, az angol, trip hopot és drum and bass-t összeönt? Lamb duó Sweet cím? számát interpretálták. A saját számaikra egyébként általában az jellemz?, hogy eltalálnak egy fülbemászó témát, amire az énekesn? egyszerre selymesen simogató és érdes-karcos hangjával énekel, ezt a témát azonban nem húzzák elég ideig ahhoz, hogy a táncolók már-már az eksztatikus monotonitás állapotába essenek. Pont ennek határán úgymond elzárják a dalt, kizökkentve ezzel a hallgatóságot. Els? hallásra a Jeffo’s Dream olyan, mintha Sena és Judie Jay ötvözete énekelne egy Lamb, Massive Attack, és (hogy magyar is legyen)  Zagar zenéjéb?l összegyúrt mixre.
A koncertet ugyanaz a versel? srác zárta, aki kezdte, szép keretet adva az egésznek. A zenekar többi tagja szépen lassan eltünedezett, a DJ pedig, aki egyben a dobos is, a koncert végeztével a még táncolni vágyók kedvéért hátrahagyott egy DJ settet.

 

Bódi Bettina