Vissza az előző oldalra
Poetry Night
A múltkori Slam Poetry-est után újabb programmal rukkolt el? a Véredben a Vers csapata. A költészet napja alkalmából megrendezett Poetry Night-on a klasszikus verselés kedvel?inek és a szabad szájú, rímbe szedve jólmegmondós társadalomkritikára éhez?knek egyaránt kedvére tettek a fellép?k.
A rövid felvezet? után három hölgy csapott a rímek közé. Hallhattunk alapm?veket és kevésbé ismert alkotásokat egyaránt, a váltás köztük gördülékenyen zajlott, az elkerülhetetlen technikai szünetekbe beiktatott halk gitárjáték pedig egyszer? és nagyszer? ötlet volt az átvezetésre.
Kis szünet után elkezd?dött az est lényegét adó Slam Poetry-verseny; ezen els?sorban a Rhyme Theatre nevezet? csapat tagjai léptek fel. A négy szimpatikus fiatalember beleadott apait-anyait, a mindennapi románcoktól kezdve a körömpörköltön át az elmaradhatatlan közéleti bírálatokig megcsillantottak jó néhány m?vet a repertoárjukból. Jó volt látni, hogy komolyan veszik a dolgukat és hogy mennyire sokat is jelent ez nekik – manapság már nem túl gyakori az ilyen hozzáállás, valljuk be. Majd a többszöri felszólításra, miszerint egész nyugodtan csatlakozhat bárki hozzájuk, akadt is egy vállalkozó szellem? jelentkez?. Bár a Slam Poetry-t?l némiképp különböz? produkciót láthattunk, az úriember osztatlan sikert aratott – ami viszont szemmel láthatóan kissé megrázta az egyik Rímszínház-tag lelkét… Az pedig az enyémet, hogy ezután valósággal könyörg?re kellett fogja a közönség, hogy egyáltalán folytassa az el?adást; ez egyrészt hosszú terméketlen percekre megakasztotta a programot, másrészt cseppet sem volt el?adóm?vészhez méltó – családias, kötetlen hangulat és kevés, ám lelkes közönség ide vagy oda. Szerencsére nagy nehezen túljutottunk a krízisen, folytatta a Rímszínház, majd a fröccs-pohár utántöltése után a lelkes önkéntes ismét színre lépett – és igenis kellett ez az üde színfolt a hosszúra nyúlt bemutatóba, egyszer?en jót tett neki és kész.
Az eredményhirdetés sem váratott túl sokáig magára, bár szerintem kicsit hirtelen ért mindenkit. Nem volt egészen tisztázott, hogy kikb?l állt össze a zs?ri – talán jobb és tisztább lett volna, ha a közönség is szavazhat, meg aztán a két f? – két kategória (komoly és könnyed) is elfelejt?dött útközben valahol, így némi korrigálás után végül mindenki továbbjutott a 24-ei nagyversenyre – mondjuk személy szerint ezt korrektnek éreztem.
Bár az este kicsit szétcsúszósan ért véget, mindent összevetve fergeteges hangulatban, ?szinte kacajoktól a legkevésbé sem mentesen telt el ez a néhány óra. Azon túl, hogy a kezdeményezés önmagában is szimpatikus, felhívnám rá a figyelmet, hogy ezt néhány hallgató hozta össze mindennem? (a pénzügyit is beleértve) támogatás nélkül – hát tessék, így, ennyib?l is lehet színvonalas és hangulatos programot szervezni; és biztosak lehetünk benne, hogy nem ez volt az utolsó!
