Vissza az előző oldalra
Play Hamlet! a REÖK-ben
Céljuk továbbra is az volt, hogy a Hamlet történetét izgalmas, a diákok számára érthet? és élvezhet? formában jelenítsék meg.
Szeretek klasszikus darabokat rendhagyó feldolgozásban megnézni, akármilyen céllal is készültek- polgárpukkasztás, szájbarágás, vagy csak egy mindig aktuális probléma modern felvázolása miatt. Abból viszont, hogy egy darab modern, nem következik egyértelm?en hogy jó is- sokan esnek az öncélú magamutogatás és fölösleges szlengek hibájába.
S hogy ?szinte legyek féltem is attól, hogy egy fiatal társulat hogy dolgoz fel egy ilyen szinte már közhelyes klasszikust. A darab felénél már éreztem: jól.
Jó ötlet volt az alap koncepció, miszerint egy színházi próbát mutattak be nekünk, ahol volt mindenki- rendez?, károgó színészek, fénytechnikusok és a többi. Maga a rendez? pedig nem más mint Hamlet, aki a kissé szétesett bagázsból próbálja kihozni a legtöbbet.
A színészi játékokba szinte bele se tudok kötni, ügyesen, fejhangot mell?zve hallhattuk a monológokat- amiket igaz, néhol kicsit elharaptak. A karakterek jelleme is többnyire kifejez? volt- habár az Opheilát játszó hölgy számomra érthetetlen jelmeze kicsit zavart. Ügyes volt a fény-árnyék játék, az hogy „belakták” az egész színpadot, és a néz?k néha nyakukat tekerve követhették az eseményeket.
Már az az elképzelés, hogy az egész egy színházi próba, implikálta a színészek közötti rengeteg párbeszédet, és a sokszor szatirikus beszólásokat. Legtöbbjük helytálló és aranyos volt, azonban a néha már túlzásba vitt poénkodás megtörte a darab szellemét. Nem tartom feltétlenül humorosnak a túl direkt szlengeket, igaz hogy ezek a dolgok nem rontottak sokat a darab összképén. Inkább csak néha éreztem, hogy egy-egy szó vagy kifejezés sok. 
Nem mindig értettem a nyelvezetet sem, a „kiscsávók” meg a „nem vágom” mellett megjelent az eredeti Arany fordításban használt „jövé” vagy ehhez hasonló szavak is.
Azt, hogy a Hamletnek mi a története remekül megmutatta, de kérdés hogy megmutatta-e hogy valóban mir?l szól. Azt gondolom, hogy mivel céljuk az, hogy közelebb hozzák minden réteghez a darabot, nem szükséges olyan volumen? gondolatokat kihozni bel?le amiket egy tapasztaltabb színházba járó értékelhet. Történet kell, vidámság és nevetés, hogy az ember elmenjen még egy és még egy Hamletre. Ezt pedig a társaság tökéletesen teljesítette- a körülöttem ül? nyugdíjas csoport tagjai is (nem mindig) elfojtva nevettek, vagy a híres „lenni vagy nem lenni” monológot skandálták a színésszel. A darabban elhangzó kérdésekre pedig készségesen (és hangosan) válaszoltak mosolyt csalva a körülöttük ül? fiatalabb korosztály arcára. Az biztos, hogy pozitív élménnyel gazdagodva mentek haza. Csak úgy, mint én.
Szereposztás
Hamlet: Erlauer Balázs m.v.
Claudius/Szellem: Seres István Pipu
Laertes/Horatio: Szerdahelyi Mátyás
Polonius/Francisco/Osrik/Sírásó: Varga Norbert m.v.
Ophelia Juhász Éva
Gertrúd Bartha Zsuzsa m.v.
