Vissza az előző oldalra
Paprika, C-vitamin, Nobel-díj
.jpg)
Az idei Filmszemlén a legjobb tudományos és ismertterjeszt? film kategóriájában Sári Zsuzsa Egy világfi Szegeden cím? munkája nyerte el a díjat, és ennek apropójából t?zte újra m?sorra a Belvárosi Mozi. Mint utóbb kiderült, a film 2007-ben készült, és a rendez?n? az utolsó pillanatban nevezte be a 41. Magyar Filmszemlére a Szent-Györgyi Albertr?l készített, eredetileg magazinm?sorát.
Bevallom, szegedi egyetemista létemre kevéssé voltam mindezidáig jártas Szent-Györgyi Albert munkásságában. Paprika, C-vitamin, Nobel-díj. Ezekkel mindenki tisztában van. De hogy valójában milyen ember volt ?, milyen életpályát tudhat maga mögött, és hogy milyen jelent?s volt szegedi élete, nos minderr?l már kevesebbet tudhatunk. A film, ahogy az címéb?l is kiderül, els?sorban az utóbbi kérdést járja körül. Nem célja általános életrajzi és történelmi adatokat bemutatni, egymásra halmozni, ami nagy er?ssége. Mégis a magazinm?sor 50 perces limitált ideje ellenére is, és amellett, hogy szinte csak a szegedi történésekre fókuszál, képes egy egységes képet és életutat felvázolni a néz?k el?tt.
A különféle magazinm?soroktól megszokott szerkesztési és stiláris elveket követi a film. Archív felvételekkel és fotókkal, interjúkkal és .jpg)
hangulatfelvételekkel operálnak, ezzel egyfajta ritmust és dinamikát adva a filmnek. Ezek a technikák azonban megmaradnak a hagyományos televíziós m?sorszerkesztésnél, ami egy igazi moziélményhez kevés. Az interjúk és a régr?l maradt felvételek között úgy próbálnak átmenetet teremteni, hogy az új felvételek utolsó másodperceit roncsolják, és fekete-fehérbe változtatják. Ez azonban a szándék ellenére nagyon bugyuta és amat?r hatást kelt. A mozifilmekhez szokott szemnek szintén nagyon unalmasak a beszél? fejes jelentek, melyekben a megszólaló személyeket egyetlen statikus kameraállásból veszik fel. Ez persze a m?faj sajátossága és jellegzetessége, és ezekben az esetekben a mondanivaló a lényeg, azonban egy ötletesebb beállítás sokat dobhat ezeken a részeken.
Mivel magazinm?sorról beszélünk, ezért felesleges tovább részletezni a formanyelvi „hibákat”, hiszen els?sorban az információk átadása a célja, és ezt remekül véghez is viszi, ugyanis Szent-Györgyi Albert személyét remekül kirajzolja a film. A történetekb?l kiderül, valójában milyen sokszín? egyéniségr?l is van szó: nyitott volt az irodalom, a színház, a m?vészetek iránt, szerette az autókat, motorokat és repül?gépeket, el?szeretettel sportolt, tehát egy igazi életigenl? férfi volt. Bár kortársai akkor nehezen tudták elfogadni különcségével, ma már tisztán látható, hogy nem csak a tudomány területén alkotott nagyot, hanem karizmatikus személyiségét az élet lehet? legtöbb oldalán kamatoztatni tudta. A Szegedi Tudományegyetemen fojtatott munkásságának jelent?ségéhez, pedig kétség sem fér.
Ennek ellenére a közönség javarészt id?sebb, nyugdíjas néz?kb?l állt, elvétve voltak csak egyetemista résztvev?i a vetítésnek. A beszélgetésen ezt sokan nehezményezték is, és újabb lehet?ségek után érdekl?dtek a film vetítését illet?en. Úgy látszik, akadnak még olyan emberek, akiknek szívügye Szeged, és a jelent?s szegedi személyiségek megismertetése a fiatalokkal.
