Vissza az előző oldalra
Önmegvalósítás - önmagunk nélkül
Még látható a darab többször, tehát a zárszóként használatos ajánlással kezdem: mindenképpen szakítsunk rá id?t! N?knek a magunkra ismerés, férfiaknak a ráismerés miatt kell legalább egyszer a szürreális birodalomban a három Pussy-val tölteni egy kis id?t. Hátha mi okosak leszünk, és mások (sajnos egyáltalán nem kitalált) hibáiból tudunk tanulni.
Pontosan ezért nem is szeretném pontról pontra leírni vagy elemezni a látottakat. Inkább megosztok pár gondolatot, amik ennek hatására bontottak újra szárnyat bennem. Kezdjük ott, hogy a Húst kilóra! cím? m? párjaként tökéletes keretbe zárja a társadalmunkat. Ott a „teremtés koronái”, itt a „gyengébb nem” küzd. Harcolnak valamiért, amit maguk sem tudnak igazán, és céljaik úgyis folyton változnak, mire elérnék, már rég nem számít. Azt értékeljük, amit nem kapunk meg. Szóval Öröm börze! De megvehetjük az örömöt? Igen, sajnos lehet, mert ugyanúgy tiszta öröm nekem / nekünk egy napok óta kiszemelt cip? megvétele, ahogy egy nagy rakás csoki elmajszolása s b?nös tunyaság közepette, miközben a holnapi vizsgára halomban álló könyveimt?l a konyhába nem tudok kijutni. Öröm az, ha a N? a legszebb, a legokosabb, a legtudatosabb, legelismertebb, vagyis valamiben a legjobb. Ezért küzdünk mindannyian, kimondva, akár akaratlanul is. A szerepl?k mind modorosak, egy elképzelt vetélked?ben harcolnak egymással, hogy a karrier- spirálban el?rébb jussanak. Van csalás, kötekedés, a játékvezet? megvesztegetése, és minden, amit megszokhattunk a való életben. Vagyis már- már annyira életszagú, hogy csak is fantazmagóriának hihetnénk. A három Pussy három különböz? korú, ezáltal eltér? értékrendet képvisel? szerepl?. A 21 éves szeleburdi, nem tudja még, mit is akar, lila ruhájában hetykén rázza magát és azt hiszi, mindent megkaphat. A húszas évei végén járó szerepl? piros selyemben már érett, céltudatos, arrogáns és mindent alárendel a maga elé emelt, állandóan felette tornyosuló ideálnak: legyen olyan gyönyör? és vékony, mint tíz éve, és legyen olyan elismert és karrierének csúcsán álló, mint a lassan negyedik x-ébe lép? (vetély)társa. A legid?sebb n?, aki már családanya, kissé kiábrándultnak t?nik. Komolysága mögött fásultság köszön vissza, és már nem küls?ségekben vagy karrierben, hanem szellemileg akar kiteljesedni. Gúzsba kötik a konvenciók: jó családanyának, szép feleségnek, remek munkaer?nek lenni. Talán ezen nyomások hatására is vágyik egy kommunára, ahol minden szép lesz és jó… Mi tudjuk, ez már Rousseau-nak sem jött össze. Adott három n?, az én analógiámban az anya, a n?vér és én magam. Mi mind betanuljuk azokat az axiómákat, amikt?l kés?bb már nem tudunk szabadulni, és életünk megrontói lesznek. Küzdünk azért, hogy jó áru váljék bel?lünk, miközben keressük- kutatjuk azt a csodát, aminek mibenlétével nem is igazán vagyunk tisztában. Aki nyer, vagyis jobb nálunk, azt kivetjük magunk közül, bántjuk és megkeserítjük számára a gy?zelem mámorát. Mert más boldogsága által magunkét kevesebbnek érezzük. És ez a baj, mert igaz! ?szintén valljuk be magunknak, a káröröm mennyire is édesíti meg egy- egy napunkat? És az irigységgel hogy állunk? Hány érdekkapcsolati hálóban vagyunk benne? És végül a legfontosabb: JÓ EZ ÍGY NEKÜNK? Nem … de kiszállni szinte lehetetlen. A bukás pedig olykor elkerülhetetlen. Nem vihetjük haza az összes pálmát, néha szükség van rosszra, különben nem értékelnénk semmit. Bukás után újrahasznosulunk, és a legjobbak akarunk lenni, újra és újra. Mert ez egy mókuskerék, és az elénk tartott görbe tükörben a mi görbe világunk egyszer?sített képét láttuk. Nekem ezért is tetszett ennyire! Férfi kísér?mhöz közelebb állt a korábbi, férfiak által kidolgozott, rájuk vetített darab. Mégis végig figyelemmel kísérte az eseményeket, nevetett, elkomorult, torkaszakadtából kiabált velem, mikor Pussy K-t kellett éltetni, akinek szurkolótáborához tartoztunk. Imádtam minden másodpercét az el?adásnak. Zenei effektekkel és szinte minimális díszlettel tudott belerántani a saját világába, és ez a high- tech nyugati filmeknek nem szokott sikerülni. Tudom, hogy szomorú végkicsengés?, és tudom, hogy igaz. Viszont igyekszem vigyázni, hogy én ne vesszek el önmegvalósításom közben valaki más álmában, és ne keverjem össze a körülmények sodrását az Akarat teljesítményével! További kellemes reggelt/ napot/ estét, kedves Olvasóm! Kérlek legközelebb, ha más boldogsága miatt a magadét kisebbnek érzed, irigység helyett gondolj arra, hogy van ott még, ahonnan az jött!
