Tíz óra után néhány perccel a JATE Klubban még teljes csend honolt. Nem csoda, hiszen a benn lévő emberek egy újfajta négyes villamoson is kényelmesen elfértek volna. Hozzászoktam már, hogy későn kezdődnek manapság a bulik, de azért mégis csak szeptember van. A szorgalmi időszak épphogy beindult, a gólyatábor másnapjait még ki sem hevert elsősökkel ilyenkor tele van a város. Most azonban egy órának kellett eltelnie ahhoz, hogy legalább hézagosan megteljen a koncertterem. Az okokat nem kell sokáig nyomozni, már odafelé menet észrevettem: a szétrobbantott Kálvária sugárút nem tesz jót a JATE-ba való eljutásnak. Ez az akadálypálya még odafelé is veszélyes, nemhogy hazafelé, hajnalban. Ahogy elmentem egy hármas lánytársaság mellett, annak egyik tagja majdnem beleesett egy kiásott árokba. Persze lehet ezt arra is fogni, hogy a mozgáskoordinációja már akadozott, de ettől még nem lett volna kellemes számára ott landolni.

 

Az egyetemistáról pedig tudni lehet, milyen finnyás. Minden este rengeteg szórakozóhely várja Szegeden. Oda fog menni, ahol a legkényelmesebb. Ettől függetlenül természetesen nem kell féltenie senkinek kedvenc klubját, a JATE él, és élni fog, csak egy ideig nagyon meg kell küzdenie azért, hogy bevonzza az embereket. Reményeim szerint ezt színvonalas koncertekkel, és jó nagy bulikkal meg is fogja tenni. Így aztán mi is nagyon boldogok leszünk majd.

 

A koncert végre elkezdődött, és természetesen a Magashegyi Underground énekesnője sem hagyhatta szó nélkül a kialakult helyzetet: „Örülünk, hogy itt vagytok, és annak is örülünk, hogy épülnek az utak Szegeden!”. A hangulatra egy szavunk sem lehetett, - jómagam nem is számítottam másra - a közönség, ha lassan is, de folyamatosan érkezett és „elutaztunk Angliába”. Látva Bocskor Bíborka lelkesedését a színpadon, mindig arra gondolok, mennyire megérdemlik, hogy szeressék őket. Nyoma sincs bennük a „sztárságnak”, pedig alig három év telt el megalakulásuk óta, és ez alatt nagy ismertségre tudtak szert tenni. Tele vannak energiával, számaik pörgősek, erőteljesek és jókedvűen bolondosak. Kellemes zenét játszanak, amely még engem is megfog, pedig általában másféle stílust hallgatok. Koncertjeikben azonban sosem csalódtam, és például a már említett Anglia, vagy a kezdeti nagy sláger Szeplős váll, hamar kedvenceimmé váltak.

 

Mozgalmas nyár van a Magashegyi Underground mögött, rengeteg koncerttel dolgozták végig az elmúlt hónapokat. A legjobb hír azonban számunkra, hogy az új album már majdnem készen van, októberben a rajongók is a kezükbe vehetik.