Vissza az előző oldalra
Heaven Street Seven
Az igazat megvallva – hogy ilyen klisészer?en kezdjem ezt a beszámolót – a pénteki Heaven Street Seven koncertet egy kicsit izgatottabban, érdekl?d?bben vártam, mint mondjuk az Editors szeptemberi koncertjét a Millenárison. Ugyanis péntek lévén kicsit féltem attól, hogy túl kevesen leszünk és a dolog inkább egy nagyobb szobakoncerthez fog hasonlítani, semmint egy tipikus JATE-s klubkoncertre. Aggodalmaim csak mélyültek, amikor megérkeztem, hiszen a hely átlagos zsúfoltságához képest „alig szállingózott egy-két ember”, este 11-kor azonban legnagyobb megdöbbenésemre szinte mindenki a nagyterembe vonult, amikor felcsendült a Paradicsom els? pár akkordja. A dal kicsit belassított változata az én tetszésemet személy szerint nem nyerte el, ett?l függetlenül minden, ami ezután következett egy kiváló koncertélményt predesztinált és ez így is történt. Emellett persze egy másik dolog is bejött, amire számítottam. Azaz a közönség sokkal nagyobb ovációval fogadta a klasszikusokat (Mozdulj, Krézi srác, stb.), ami végül is érthet?, de azért abból a szempontból sajnálatos, hogy a legutóbbi albumuk, a Jazz lassan két éve jelent meg és rendre kiváló dalokat tartalmazott, amelyek legalább akkora lelkesedést érdemelnének, mint mondjuk a Dél-Amerika. Talán az összhatást egy kicsit rontotta, hogy még a harmadik-negyedik-ötödik dalnál is szükség volt egy kis technikai beavatkozásra, de ha jobban belegondolok, Sz?cs Krisztián vicces megnyilvánulásai mindezt remekül egyensúlyozták. Az egyik Artstab-os kollegan?mmel közösen eldöntöttük, hogy a kedvencünk az volt, amikor az els? ráadás el?tt „elt?ntek a sötétben”, ami annyit jelentett, hogy a színpad bal oldalára vonultak és lekapcsolták a fényeket.
Tehát összességében remek koncert volt, a HS7 – szerencsére – még mindig húzónév tud lenni, ha kellemes klubkoncertekr?l van szó és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy minél többször nézzék meg ?ket.
Nézd meg a Galériánkat a rendezvényr?l.
