Felmerül a kérdés, hogy mit is mondhatnék két olyan együttesről, akik már nyilvánvalóan nagyon sok mindenen túl vannak. Megjárták a csúcsok csúcsát, talán még mindig ott vannak, évi több tíz koncertet adnak és eleve két olyan műfajról (dixieland és jazz) van szó, amelyek hihetetlenül pontos hangszeres tudást igényelnek. Félő azonban, hogy mindez kiöli a lelket a zenéből, monotonná, megszokottá, végső soron pedig unalmassá téve egy remeknek ígérkező estét. A szerdai koncert előtti kételyeim csak hozzájárultak a nagy elvárásokhoz, viszont szerencsére egyáltalán nem csalódtam, sőt!

 

Az estét a Storyville Jazzband kezdte, akik azon nyomban magukra vonták a figyelmet és hihetetlen hangulatot varázsoltak. Persze ennél sokkal lényegesebb az, hogy ne csak kiváltani, de fenn is tudják tartani a közönség érdeklődését - ez legalább annyira jól ment nekik, mint a Molnár Dixieland együttesnek, akik gyakorlatilag pillanatok alatt felvették a fonalat és ugyanolyan lelkesedéssel és beleéléssel játszottak, így megkoronázva ezt a kellemes kora őszi estét.

 

Ami pedig a helyszínt (Milka terasz) illeti: annak ellenére nagyszerű volt, hogy sajnos a mélyhangok többsége egy kicsit „elveszett az éterben” (ez a legtöbb szabadtéri koncertnél így van), de a hangtechnika ettől függetlenül szintén kifogásolhatatlan volt. Ergo nem veszett ki a lélek egyik együttesből sem, sőt, van egy olyan érzésem, hogy egyre csak fejlődnek. Ennek fényében kívánok még nekik sok sikeres fellépést.