Vissza az előző oldalra
Még kér a nép…
Be kell ismernem, el?zetesen kicsit tartottam Guy Ritchie és Sir Arthur Conan Doyle „házasságától”. Egy több száz éves történet és egy modern rendez? összegyúrását ezel?tt sem tartottam jó ötletnek, ezután sem fogom. Az ok meglep?en egyszer?: nem illenek össze. Úgy is mondhatnám, „amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon”. Saját stílusában, korában, és kultúrájában mindkét említett szerepl? magasra tette a lécet, ez vitathatatlan. Hogy mást ne mondjak a Blöff, és A ravasz, az agy, és két füstölg? puskacs? rendez?je ezekkel az alkotásaival örökre belopta magát a szívembe, míg Sherlock Holmes megalkotójának detektívregényeit a legnagyobb íróknak kijáró tisztelettel olvasgattam fiatalabb koromban.
Ki is alakult utóbbiról bennem egy kép, amely az óta is masszívan tartja magát. Sherlock Holmes egy öreged?, megfontoltan cselekv?, és a róka ravaszságával megáldott, tipikusan angol mentalitású detektív. Nos, ez az a kép, amit Guy Ritchie fenekestül felforgat. Hogy milyen az ? detektívje? Fiatal, szórakozott, kissé paranoiás, és állandóan szipog. Lehet, hogy azért, mert Robert Downey Jr. a forgatáson megfázott a sok félmeztelen jelenetében. Persze emellett vág az esze, mint a borotva. Összességében egy kicsit mintha Thomas Magnum-ot ültettük volna át egy másik korszakba.
Ha már hasonlítgatunk, eszembe jutott a moziból kifelé jövet, hogy pár évvel ezel?tt láttam egy hasonló filmet. Már ami a detektívesdit illeti. A Gerard Depardieu f?szereplésével készült Vidocq-ról beszélek. Ismer?s? Nem? Nem csodálom. Sokkal kisebb karriert futott be, mint Guy Ritchie Holmes-a, ezt már most biztosan állíthatom. Ennek ellenére a francia detektívzseni karakterének ábrázolása sokkal hihet?bbre sikeredett. Márpedig ez a tulajdonság sokat nyom azon a mérlegen, ahol a kultuszfilmeket mérik. Sherlock személyiség legalább annyira sántít, mint most a filmben segédje, Dr. Watson. Karaktere összecsapott, logikus gondolkodása inkább er?ltetett, és sokszor nehezen követhet?.
Ezek alapján úgy t?nhet, hatalmas csalódással álltam fel a Belvárosi mozi székéb?l, azonban ez nem igaz. Szeretem Guy Ritchie stílusát, és ebben a filmben(természetesen) megtaláltam minden sajátosságot. Ha akcióról van szó, odateszi magát - a közönség is jól jár, és a film is eladható lesz. Van benne sok bunyó a fiúknak, félmeztelen szívtipró a lányoknak, és némi szerelmi szál, hogy összekapcsolja a kett?t. Néhol még egészen humoros is. Hogy ebbe most nem fért bele a hajszálpontosan követett jellemábrázolás? Na bumm. Láttunk már ilyet, és még fogunk ezután. Kikapcsolódásként egyszer mindenképp megéri megnézni. Annyit tanácsolnék, hogy ne a detektívet menj be megnézni a moziba, hanem a rendez?t.
Hogy Guy Ritchie sorsa hogyan alakul ezután, az már más kérdés. Engem speciel kissé aggaszt. Belepillantva a filmográfiájába azt kell mondjam, lejt?n lefelé halad. Nagyon magasról indult, de úgy látom elkényelmesedett, és mintha csak a múltjából élne. De azt legalább jól csinálja…
