Vissza az előző oldalra
MAGNUM OPUS
Talking Heads
Remain in Light
1980
Sire
40 perc
El?zmények
A hetvenes évek végi poszt-punk igazán kellemes táptalajt szolgáltatott a paranoiának, az elidegenedésnek és hasonló civilizációs betegségeknek és modern abnormális viselkedési formáknak. Ezt valószín?leg David Byrne tudhatta a legjobban, elég meghallgatni az els? három Talking Heads remekm?vet, hogy err?l megbizonyosodhassunk. Ugyanakkor az együttes kritikusai sokszor szóvá tették, hogy a new york-i kvintettel a f?nökük a legnagyobb baj, mondván, hogy a TH tulajdonképpen egyszemélyes zenekar. Ezek a rosszalló megjegyzések azonban nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen köztudott volt, hogy Byrne nem szerette, ha a társai túlságosan is belenyúlkálnak a dalaiba. Mindez persze az együttesen belül igencsak feszült hangulatot eredményezett, amely el?l Chris Frantz és Tina Weymouth egészen a Bahamákig menekültek 1980 januárjában, a Fear of Music turnéját követ?en.
A m?
Az együttesen belüli konfliktusok nem csak Frantz és Weymouth majdnem-válásához vezetett, hanem az együttes jöv?je is bizonytalanná vált. A feszültségek lecsillapodása után azonban közös megegyezéssel a folytatás mellett döntöttek. És milyen jól tették! A Remain in Light az a Talking Heads m? lett, amely nem csak a saját diszkográfiájukon belül mérföldk?, hanem zenetörténetileg is jelent?s. F?leg az album felvételeinek tekintetében. Hiszen amíg a megszokott módszer az volt, hogy egy album felvételei során rögzítették a vokál és a zenei sávot, addig a Remain in Light-on gyakorlatilag minden egyes kis zörejt egyenként vettek fel, ami akkoriban úttör? gondolatnak min?sült, ma pedig sztenderddé vált. Ez a metódus egyébként részben az album producerének, Brian Eno-nak volt az ötlete, aki egyébként eleinte vonakodott újfent az együttest navigálni a stúdiómunkálatok során. A kezdeti töredékek és dal ötletek azonban egyhamar meggy?zték. Az együtteshez képest a felvételek úgy-ahogy zökken?mentesen zajlottak, persze hullott egy-két hangmérnöki fej, meg volt kísérletezés mindenféle új hangszerrel és afrikai-karibi ritmusokkal. És közben persze az els?dleges célt sem tévesztették szem el?l: bebizonyítani a hülye kritikusoknak, hogy a Talking Heads nem egy egyszemélyes banda! Amikor 1980 októberében kijött a lemez egyöntet?en leborultak el?tte a kritikusok, abszolút megérdemelten. A Remain in Light az abszolút diadalmas lemez az együttes történetében, hiszen nem csak az együttest sikerült megmenteniük vele, hanem a zenetörténet nagy könyvének egyik legújabban megkezdett fejezetébe (new wave) is sikerült beírniuk egy jó pár sort. Ugyanis a kezdeti szorongásos, pánikrohamoktól éppenséggel nem mentes hangzásvilágot sikerült egy sokkal barátságosabbra, ám legalább annyira komolyra cserélni, úgy hogy közben mit sem csorbult az együttes renoméja! Ergo, akik szerették az el?z? három lemezt, azok szerették ezt is.
Utóélet
A Remain in Light mind a mai napig fontos zenei hivatkozási pont. Ha ez a lemez nem lenne, teljesen másképp nézne ki a kortárs popzene (kapásból nem lenne egy Vampire Weekend és egy Radiohead-féle In Rainbows-zal is szegényebbek lennénk). Azonban az együttes nem kerülhette el sorsát. Egy sikeres turné után felvették ötödik lemezüket, a Speaking in Tongues cím?t, amely szintén begy?jtötte egy-két komoly zenekritikus elismer? szavait, azonban érezni lehetett, hogy a tagok kezdenek kimerülni. Bár már ezen és a következ? lemezen is fel volt tüntetve az együttes összes tagja, mint szerz?, az eleve helytelen er?egyensúlyi állapotokkal startoló Talking Heads napjai meg voltak számlálva. Az utolsó két lemez (True Stories; Naked) már kifejezetten középszer?nek hatottak az együttest?l. Byrne egyébként sikeres szólókarrierbe kezdett, legutoljára 2008-ban jelentkezett új albummal, a Brian Eno-val közös Everything That Happens Will Happen Today-vel. 1996-ban Chris Frantz, Jerry Harrison és Tina Weymouth The Heads néven – nyilván bosszúból – új együttest alapított.
A tagok akkor zenéltek (valószín?leg leg-) utoljára együtt, amikor 2002-ben az együttest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Tina Weymouth ekkor az újraegyesülésr?l csak ennyit mondott: "[David Byrne] képtelen viszonozni a barátságot [...] és se Jerry-t, se Chris-t, se engem nem szeret."
Az albumot 2006-ban Andy Zax vezényletével és a Talking Heads tagjainak segítségével újra kiadták, négy korábban nem hallott befejezetlen dallal, amelyek közül az utolsó, a Right Start a Once in a Lifetime korai verziója. Emellett az európai kiadáshoz hozzácsaptak még egy DVD-t is.
