Vissza az előző oldalra
Lányok, anyák, feleségek, tükörképek
F?szerepl?nk, Pippa Lee elmondásában tárul fel el?ttünk múltja, amelynek fordulópontjai nagy hatással voltak jelenlegi életére. Bár születése körülményei is igen bizarrak voltak, a kés?bbiekben édesanyja kedvencévé vált. Felcseperedve azonban kiderült számára, hogy édesanyja és családja, közel sem olyan tökéletes, mint ahogy azt elképzelte. Rájön, hogy anyja súlyos gyógyszerfügg? és hangulatváltozásait egyre nehezebben tudja Pippa elviselni. Nagynénjéhez menekül idegbajos anyja el?l, de nála sem lesz sokáig maradása, és anyja mintájára a gyógyszerek birodalmába menekül. Végül az egyetlen kiutat jelenlegi férjében találja meg, de a film végére rájön, hogy ez az élet sem az, amire vágyik.
Ahogy azt már említettem, Pippa narrációjában tárul fel el?ttünk élete kalandos története, azonban az ? tényleges 
történetmesélése háttérbe szorul, és a film hagyja, hogy a képek beszéljenek. A legtöbb megoldás, amellyel Pippa múltját és jelenét összekötik nagyon finom, alig észrevehet?, mégis az aktuális jelenet els? pár kockája után már tudjuk, hogy életének mely szakaszában vagyunk. Ilyen jelenet például az, amikor Pippa férjével és gyerekeivel vacsorázik egy el?kel? étteremben, majd felt?nik egy pincér, rózsaszín tortával a kezében. Ez pedig felidéz f?szerepl?nkben egy régi emléket, és a tortát követve már egy másik jelenetben vagyunk, a pincér leteszi a finomságot egy asztalra, a kislány Pippa és édesanyja elé, amelyet ?k tovább dekorálnak.
És ha már szóba került Pippa és édesanyja, érdemes kitérni rá és megfigyelni az anya-lánya viszonyokat, amelyeket a film felvázol. Olyan mintha egymás tükörképei lennének a kapcsolatok, és ?k maguk is. Pippa édesanyjával kezdetben nagyon jó, s?t túlságosan is jó viszonyban volt. Miután Pippa rájött, hogy anyja a gyógyszerek miatt olyan, amilyen, egyre kevésbé tudta elviselni ?t. Egyszer annyira felbosszantotta a viselkedése, hogy ? is begyógyszerezte magát. Ebben az állapotban egy nagyon különös beszélgetést folytatottak. Sokkos állapotban el?ször felkéri táncolni, hogy elmondja neki, mennyire szereti, kellemesen elandalog együtt a begyógyszerezett anya és lánya. Majd hirtelen felindulásból elkezdenek ordibálni olyan gy?lölettel egymás iránt, mint még soha. Pippa viselkedésével nem csak hasonlóvá válik anyjához, de túl is szárnyalja ?t, kés?bb pedig ? maga is a különféle gyorsítók rabja lesz, és teljesen elzárkózik családjától. Pippa lánya, Grace sem ápol édesanyjával jó kapcsolatot, fotóriporterként dolgozik, hogy minél távolabb lehessen t?le. Anyja iránt táplált ellenszenvének okára nem kapunk választ, hiszen ? maga sem tudja, viszont szemtanúi lehetünk egy hasonlóan megható párbeszédnek, és egymásra találásuknak. Ez azonban már sokkal ígéretesebbnek bizonyul, az ? kapcsolatuk még nincs veszve.
Végezetül még szeretném kiemelni a film képi világának természetességét, ami mell?z mindenféle túlesztétizálást. Robin Wright Pennt nem akarják különféle világítási trükkökkel és beállításokkal megfiatalítani, hiszen életkorával együtt még mindig csodálatosan fest. Alakításán is kit?nik, hogy jól érzi magát b?rében, az általa megformált Pippa életre kel a vásznon. Visszatekintései bár megszínezik jelenlegi életét, azonban puszta illusztrációknál mégsem lesznek többek. Sok kérdés megválaszolatlanul marad el?ttünk, amire lehet, hogy még kíváncsiak lettünk volna. A narráció kezdetben kissé zavaró id?beli ugrásai ellenére mégis összeáll bennünk Pippa Lee élete, ha nem is bontakozik ki el?ttünk teljes valójában.
(Mellékesen pedig még megjegyezném, hogy a mellékszerepekben nem kisebb sztárok vonulnak fel, mint Winona Ryder, Keanu Reeves és Monica Bellucci, akik remek alakításukkal tovább színesítik a filmet.)
