Lanczkor Gábor A mindennapit ma című kisregényéről már olvashattatok az ArtStab oldalán, most a VitaMin rendezvénysorozat keretében került terítékre. A kötetről beszélgetett Milián Orsolya, Gaborján Ádám, Sinkovicz László és Szilasi László.

 

Lanczkor Gábor 1981-ben született Székesfehérváron. Szombathelyen nőtt fel, egyetemi tanulmányait az ELTE magyar szakán végezte, jelenleg a szegedi egyetem PhD hallgatója. Termékeny íróként tartják számon, 3 verseskötete után 2010-ben jelent meg első prózai műve.

 

A beszélgetőtársak között eltérő vélemények alakultak ki a könyv jelentőségéről a magyar irodalmi palettán, a Magyar Narancs ranglistáján mégis az első helyen szerepelt, maga mögött hagyva olyan neveket, mit Háy János, Garaczi László vagy Nádas Péter.

 

A kisregény a legenda megújítására tesz kísérletet. Arról, hogyan lehet hitelesen beszámolni egy szent életéről, a csodáról. Az ember hajlamos a távol lévő dolgokat mítikus ködbe burkolni, ez könnyen válik nevetségessé, vagy taszítóvá. A legenda a nevető szent néven elhíresült Néri Szent Fülöp életét és szentté válásának történetét mutatja be. Nem egy átlagos szentábrázolásról van szó, a regény nem nélkülözi a profán elemeket, az ürítkezés leírásától kezdve az atya lerészegedéséig.

 

Fülöp élete nem hasonlít a középkori szentekről kialakított képre, ugyanolyan esendő ember, mint mi. Ebben rejlik szerethetősége.

A beszélgetés során nagy vitát váltott ki a kisregény terjedelmének kérdése. A fő szál Fülöp és az árvaházba bekerült Cassio kapcsolatára koncentrál. A történet folyását keresztezik első olvasásra esetleg feleslegesnek tűnő események és motívumok. Ilyen például a pedofília problémája, ami többször feltűnik az árvaházi gyerekek hányattatott sorsa kapcsán, de nagyobb jelentőséget nem szentel neki az író. Másik példaként hangzott el az a rész, amikor a gyerekek a római romok között bújócskáznak, vagy egy nő öngyilkossága, aminek okára a regény során nem derül fény. Ezen problémákra válasz az az olvasat, hogy ezek a látszólag jelentéktelen részek arra szolgálnak, hogy megakasszák a történet fő szálát, felcsigázva az olvasót a történet végkimenetelét illetően. Sok szál tényleg nincs elvarrva a végén, ám az élmény feledteti a hiányt.

 

Nyelvezete elhagyja a műfajhoz tapadt barokk körmondatokat, egyszerű, tömör lényegre törő mondatok jellemzik. A mondatszerkesztés üzenete, félre a tréfával, beszéljünk komolyan. Az embernek az az érzése, mintha egy tapasztalt, sokat megélt alkotóval állna szemben. A kritikusok szerint Lanczkor a nádasi mondatszerkesztés hagyományát követi.

 

A regény jelentősége azonban nem nyelvezetében, vagy tartalmi struktúrájában áll, amit közvetít, fontos és aktuális a mai olvasó számára. Látunk egy embert, aki, ha nem is tökéletes, de a jóra törekszik. A mű üzenete az, hogy hogyan is kell a jót tenni. Sajnos ez nem is olyan egyszerű, mint aminek tűnik. Nem az a tökéletes, ami hibátlan, az ember nem veszítheti el emberi oldalát. A regényben nincs jó és rossz, az élethez mindkettő hozzátartozik. Néri Szent Fülöp tisztasága nem a csodáiban rejlik, hanem abban az alázatban, ahogy másokhoz, az élethez állt. Ezt tükrözi az atya imája: