Vissza az előző oldalra
Karácsonyi nosztalgia – kicsit másképp’
A film története egy látszólag átlagos család köré szervez?dik: papa, mama, három gyerek és unokák. Azonban az évekkel ezel?tt bekövetkezett tragédia mindannyiuk életét beárnyékolta, és most az anya, Junon súlyos betegsége is felbolygatja életüket. A família minden tagja problémákkal küzd, és egymással sem kifejezetten jó viszonyban vannak, de Junon betegsége és a karácsony, talán mégis képes újra összeboronálni ?ket.
A fantasztikus Arnaud Desplechin rendez? rendkívüli kreativitással és érzékenységgel vitte vászonra ezt a kis történetet, kell? drámaisággal és humorral f?szerezve.
A film formanyelvi sokszín?ségére már a nyitójelenet is bizonyításul szolgál. A család történetének el?zményeit ugyanis nagyon rendhagyó módon mutatja be a rendez?, egy árnyjáték segítségével. Ez egyszerre nagyon expresszív és gyermekien szórakoztató, annak ellenére is, hogy közben narrátorunk tolmácsolásában megismerhetjük a család tragédiáját, ami nyomott hagyott mindannyiuk életén.
Továbbá ki kell még emelni a sokszín? plánozási technikát és a kameramozgások változatosságát, amelyek csak feler?sítik az egyébként is nagyon fordulatos és izgalmas cselekményt. Nagyon sok közelit és szuperközelit használ a rendez? ebben a filmben, f?leg arcrészleteket emel ki velük, ezek azonban folyamatos ráközelítés során kerülnek szemeink elé, így nem hatnak olyan elidegenít?en.
Egy másik érdekesség még, a némafilmek világát idéz? maszkolások egyes jelenetekben. Ezeket azonban nem a klasszikus értelemben használja Desplechin, tehát nem a jelenetek nyitánya a felblende, és lezárása a leblende, hanem teljesen önkényesen, akár egy-egy jelenet közepén is megjelenik ez a technika. A kiemelés eszközének sem igazán tekinthet? alkalmazása, véleményem szerint „pusztán” m?vészi célú használata.
A Karácsonyi történet zenehasználatát sem lehet szó nélkül hagyni, ugyanis akusztikailag is rendhagyónak tekinthet? a film. Az elektronikus, pop és rap számoktól kezdve, a klasszikus zongoram?veken át egészen az ír dallamokig, nagyon sokféle stílusú zene felcsendül. Ezek általában nincsenek teljes összhangban a jelenetekkel, mégis a maguk furcsa módján képesek együttm?ködni, és egymást kiegészíteni.
A vizuális és zenei kavalkád mellett a film felvonultatja az összes tehetséges és neves francia színészt, akiket örömmel ismernek fel azok a mozinéz?k, akik már korábbi filmekben is megbizonyosodhattak képességeikr?l. Azonban a színészi játék sem volt meglep? megoldásoktól mentes, hiszen szinte mindegyik „fontosabb” karakternek volt egy jelenete, melyben saját gondolatait, érzéseit, emlékeit mesélte el a néz?k számára, úgy, hogy közben a kamerába nézett. Ezt a megoldást a ’60-as évek újhullámos rendez?i el?szeretettel alkalmazták a néz?k kizökkentésére, felhívva figyelmüket mozinéz?i-szituációjukra. Jelen esetben is kellemetlen érzés kerítheti hatalmába az ártatlan közönséget ezekben az esetekben, én mégis úgy vélem, hogy az adott szituációkba nagyon jól beleilleszkednek ezek a részek, és újabb árnyalatot visznek a karakterekbe, és a család történetébe.
Számomra nehéz negatívumot keresni ebben a filmben, de talán amit megemlítenék, az a 150 perces játékid? és a kezdetben bonyolult történetszövés. A Karácsonyi történet els? harmadában ugyanis igencsak koncentrációt igényel a néz?t?l, hogy saját maga számára megkonstruálja a családi kapcsolatokat és belerázódjon történetükbe. Azonban a film erre b?ségesen ad id?t, és azok számára is élvezetes lehet fordulatos cselekménye miatt, akik annyira nem járatosak a film formanyelvének rejtelmeiben. Azáltal pedig, hogy a Karácsonyi történet címe ellenére nem az ünnepi készül?dés idilljét ábrázolja, az év minden napjára élvezetes szórakozást nyújthat a néz?knek.
