{back}Vissza az előző oldalra

Kaméleon

 

Hollós Zsófia: Elég sok produkcióban szerepelsz, vegyük csak a Kispál és a Borzt, Budapest Bár, régen az Anima, most Nemjuci.. Kezdjük a Kispállal: hogy érintett, hogy vége? Azért ez valahol neked is fájdalmas lehet..

 
Németh Juci: Hát igen… sose tudom kiszámolni, hogy hány éve éneklem velük a „de szeretnék”-et, kb. az Anima utolsó évei felé lehetett olyan 2002 körül, szóval jó régen. Igazából ez a búcsúkoncert annyira érdekes volt, mert volt egy ilyen nagyon megható pillanata,ezt követte egy ilyen „föl nem fogom” hogy most mi történik. Nekik is ugyanez volt, beszéltem a Lovival (Lovasi András), és kérdezte, hogy most tényleg vége? Mert hogy felfogta, de valahogy mégse, és annyi mindenre kellett aznap este odafigyelnie hogy erre nem maradt már ideje ebbe jobban belegondolni. Nem lehet egyből belátni, hogy vége.. Mint egy kapcsolatban. Nekem leesett, de talán azért nem annyira fájdalmas, mert a Lovival együtt éneklünk a Budapest Bárban, szóval sokat találkozunk.
 
H.Zs.: Ha már mondtad a Budapest Bárt, beszéljünk pár szót róla. Mi újság most veletek? Úgy tudtam, hogy nyáron szüneteltek, de a koncertek nem álltak le.
 
N.J.: Szó sincs szünetről, néha egy-egy tag elmegy nyaralni, ilyenkor hiányosabbak a koncertek, de szünetről semmiképpen nem beszélhetünk. Épp tegnap volt egy jó kis esőáztatta fellépés Budapesten. Nagyon sikeres produkció szerencsére a Budapest Bár.
 
H.Zs.: Ezeket a zenéket anyáink és nagyanyáink hallgatták, fontos nektek, hogy egy ilyesfajta hagyományt továbbvigyetek? Küldetéstudat ez vagy inkább örömzene?
 
N.J.: Is-is. De inkább örömzene. Jólesik elénekelni ezeket a dalokat, jókat választottunk, mindenkihez illenek azok a számok, amiket énekel. Szóval ez tényleg örömzene, attól függetlenül, hogy a jó dal, az nem baj, ha fennmarad.. mármint, hogy a fiatalok megismerik, és a gyerekek is megtanulják.
Van azért egy missziója, de nem tudatos, nem azért énekeljük, hogy népszerűsítsük a dalokat.
 
H.Zs.: Anima, Nemjuci. Hogy érzed, mennyiben maradtál az Anima volt énekesnője és a Nemjuci mostani énekese? Hogy fogalmazódott át a közönségben ez a stílusváltás?
 
N.J.: Nem mindenki érti ezt a dolgot nálam.. de az nem ismer annyira. Aki ismer, az tudja, hogy én rockzenén nőttem fel, Rolling Stones-on és társain. Az elektronika meg úgy került bele az életembe, hogy elkezdtem az Animával együtt dolgozni. Bele kellett, hogy tanuljak abba, hogy egy elektronikus zenekar tagja vagyok… ez ahhoz képest tök más. Eleve hogy más a frontemberségem is, az Animába csak sorokat, vagy dalokat énekeltem, ez a zenekar az enyém. Nagyon jó kis csapattá verbuválódtunk az idő során, fantasztikus velük együtt zenélni. Sokkal jobban magaménak érzem ezt, de hát érthető, hiszen az enyém.
 
H.Zs.: Miért angolul énekelsz?
 
N.J.: Ez egészen egyszerű- én írom a dalszövegeket, és azért angolul, mert nincs jó magyar írói vénám. Abban a pillanatban, ahogy képes leszek jó szövegeket írni, már megy is a magyar. De azt érzem, hogy ez a nyelv nem fejezi ki teljesen azt, amit én a rockzenével mondani szeretnék.
 
 
Hollós Zsófia