Vissza az előző oldalra
Itt voltak!
Amikor megindult a szervezkedés az Itt vagyok szegedi bemutatásának ügyében, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen hatalmas tömeg fog majd összegy?lni a film els? vidéki vetítésén. A Grand Café moziterme el?tt sok-sok ember gyülekezett és várakozott türelmetlenül, percekkel a film kezdése el?tt. Aztán a mozi sorai megteltek, s?t a kés?bb érkez?, de lelkes néz?k a kávézóból vittek be székeket, hogy valahogy beülhessenek megnézni a 41. Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilmjét.
A Szemle óta már mindenki számára ismert a történet Viktorról, aki a nyomasztó panelok világát járja, és „valamit keres, mint ahogy mindannyian”. A film rövid epizódjaiban egy-egy személy, kapcsolat, ismer?sök és ismeretlenek problémái kerülnek középpontba, amelyekb?l f?szerepl?nk igyekszik kimozdítani ?ket, sikertelenül. Marad hát a csellengés, bóklászás, kallódás. A film epizodikus szerkesztése mégsem hat kizökkent?en, noha egységes cselekményr?l sem beszélhetünk. Ez a szerkesztésmód jórészt annak tudható be, hogy a film irányított improvizációkra épül, ami pedig hitelességének egyik kulcsa.
El?ttem már sokan méltatták a film atmoszféráját, kifinomult képi világát. Jarmusch, Cassavetes, A kis Velntino, a hetvenes évek magyar underground filmjei. Néhány azon rendez?k, filmek és stílusok közül, melyek hatását felfedezhetjük az Itt vagyok-ban. Nagyon sokféle kameramozgással (autófahrt, daruzás) és plánokkal operál a film. A legtöbb megoldás teljesen belesimul a film képi világába, míg mások kissé eltérnek t?le, figyelemfelkelt?bbek.
A film utáni beszélgetést Kálmán Katával közösen moderáltuk Szimler Bálint (rendez?), Rév Marcell (operat?r) és Vida Viktor, a film f?szerepl?jének részvételével. Mindhárman lelkesen és ?szintén feleltek kérdéseinkre, meséltek a közönségnek a film megszületésér?l, a vele kapcsolatos élményeikr?l, hangot adva véleményüknek és látásmódjuknak.
Bálint elmesélte, milyen kalandosan ismerkedtek meg Viktorral, és az ? személye milyen mélyen alakította át eredeti forgatókönyvét. Elmondásából többek között az 
is kiderült, hogy ? azon rendez?k egyike, aki szeret filmjében labdákat feldobni a néz?nek. Számára ugyanis nem az a lényeg, hogy megfogalmazza, mir?l szól a film, hanem, hogy a néz? rakja össze és gondolkozzon el mondanivalóján. A már említett különféle hatásokról azt mondta, ezek abszolút nem tudatosan vannak jelen a filmben, noha A kis Valentínót megnézették velük, amikor az els? forgatókönyv elkészült. Több szó is esett a tervezett nagyjátékfilmr?l, azonban részletes információkat nem tudhattunk meg a sztorijáról, nehogy bármiféle poént is lel?jenek. Annyi mindenesetre nagyon valószín?, hogy az Itt vagyok stiláris elemei, epizodikussága visszaköszön majd a játékfilmen is.
Rév Marcellt, a film képi világával kapcsolatban kérdeztük, hogy operat?rként mennyire érvényesíthette saját látásmódját. Válaszából kiderült, hogy Bálinttal könnyen közös nevez?re jutottak ezzel kapcsolatban, azonban a forgatás során kompromisszumokat is kellett kötniük. Feltehet?leg ennek az eredménye a beállításoknak és kameramozgásoknak az a sokszín?sége, amelyeket már fentebb említettem.
Viktor a filmbeli énjéhez hasonlóan, kissé zavarba ejt? beszédstílusban osztotta meg velünk, hogy a való életben is szeret mászkálni, bár a filmmel ellentétben általában konkrét céllal, motivációval kezdi meg útját. Azonban sokszor el?fordul, hogy ez a kezdeti indíttatás az adott helyzetben szertefoszlik, és valami új után kell néznie. Elárulta, hogy a forgatás sem volt teljesen veszélytelen számára, hiszen az egyik jelenetben a csúszós, korlát nélküli gangon kellett elsietnie, míg az utolsó jelenetet, amikor azt a fát kellett megmásznia, biztosítókötél nélkül kellett felvenniük, mert az bizony belelógott a képbe.
Bár a közönség kezdetben félszegen meghúzódott a sorok között, és inkább helyesl? bólogatásokat intézett felénk, a beszélgetés el?rehaladtával mégis érkezett pár érdekes kérdés és reflexió az alkotók számára. A pillantásokból, és a beszélgetést záró nagy tapsból mindenesetre arra következtethetünk, hogy a szegedi közönség szerette az Itt vagyok-ot, és kíváncsian várja a nagyjátékfilm-verzió bemutatását.
A mai sajtótájékoztató óta pedig hivatalossá vált az a remek hír, amit Bálint a vetítés alkalmával még csak megsúgni mert nekünk. Tudniillik a filmet beválogatták a Cannes-i Filmfesztiválra, ahol az egyik versenyszekcióban fogják bemutatni, úgyhogy lehet majd szurkolni az Itt vagyok sikeréért.
(Külön köszönet Lukács Ádámnak a fotókért, és Kálmán Katának.)
