Vissza az előző oldalra
ITI Interjú
Hogy értékelitek ezt a nyarat? Számítottatok-e arra, amikor kijött a Cirkusz című albumotok, ennyi fesztiválon jártok, ilyen sokan megismerik a neveteket?
Peti: Nem abszolút nem számítottunk erre sőt arra sem számítottunk, hogy kijön a lemez.
Janó: Viszont sokat dolgoztunk azért, hogy kijöjjön a lemez. Sokat dolgoztunk azért hogy ezeken a helyeken fellépjünk. Igazából ez a közönségen múlott, hogy mennyire lesznek befogadóak, de nagyon úgy néz ki hogy ez működik. Tényleg nagyon hálásak vagyunk ezt így befogadták. Szívünket, lelkünket odaadjuk, aztán azt kezdtek vele, amit csak akartok.
Kutakodtam, de nem találtam arról információt, hogy miért volt mindössze húsz napnyi felkészülési időtök az első koncertetek előtt?
Janó: Volt ugye a korábbi zenekarunk a Kistehén Tánczenekar, amikor mi szétmentünk 2 hét volt a következő koncertig. A gödörben a Világveleje fesztiválra le volt előre szervezve egy buli.
Az új formációt várták?
Ádám: Nem az úgy lett lekötve mint a régi formáció, még decemberben.
És nem tudtátok gondolom lemondani?
Ádám: Nem is akartuk lemondani, mi egyértelműen folytatni akartuk. Mi négyen együtt akartunk maradni és zenekart csinálni. Az idő sürgetett és ezért nem akartuk ezt lemondani baromi jó lehetőség volt egy kezdő koncertnek.
És nem volt ez ijesztő, hogy mennyire kevés időtök van ezt megcsinálni?
Ádám: De igen.
Peti: Viszont azt mindannyian tudtuk hogyha ezt meg tudjuk ugrani akkor elég nagyot ugrottunk.
Nagyon úgy néz ki, hogy akkor ez így összejött.
Gondoljátok, hogy a Kistehén Tánczenekaros előéletetektől eltekintve, ha most összetalálkoznátok, lett volna ilyen lendületes a zenekar vagy kellett maga a váltás?
Janó: Igazából ezek a csillagzatok amik itt összetalálkoztak nagyon komoly konstellációt alakítottak ki. Nyilvánvalóan nem véletlenül jöttünk mi össze. Az, hogy mi ilyen sokat együtt zenéltünk, az hozzájárult ahhoz, hogy ilyen lendülettel összejöjjön a lemez. Az előbb kérdeztek minket pont a sorsról. Ha mi az utcán találkozunk, szerintem akkor is összehozott volna minket vagy így, vagy úgy.
Van-e koncert előtt szertartásotok vagy babonátok, ami nem maradhat el?
Janó: Van egy mantránk amit együtt skandálunk közösen összebújva. Összeborulunk mi így öten és elmondjuk kétszer úgy megyünk színpadra.
Milyen mantra?
Ádám: Titkos.
Janó: Ha elárulnánk nem működne.
Hogy készülnek a dalok? Mi a mechanizmus?
Janó: Az esetek 99% -ban úgy születnek, hogy kimegyünk a próbaterembe és gitár fel, elkezdünk zenélni. Általában mindig azokból szoktak lenni aztán azok az ötletek amikből számok lesznek
Mikor mondjátok rá egy dalra, hogy kész van?
Peti: Ez stúdióban nehéz dolog. Feljátszod utána meghallgatod másnap és akár harmadnap. Lehet, hogy másnap tetszik, harmadnap azt mondod oda még kéne valami.
Janó: Ezeken a számok, amiket hallasz nagyon sok gondolkodás volt a stúdióban. Az utolsó pillanatokban is vágtuk. De hát egyszer pontot kell tenni a végére.
Vannak olyan számok, amik soha nincsenek kész, mint a főzésben. Törekedsz, hogy az ételnek még jobb íze legyen. Vannak számok amiknek meg van az alapja de egy másfél hónap múlva meghallgatod egy koncerten és nem teljesen más, de azért változott.
Azt vettem észre, hogy egy zenekar nem játszik kétszer ugyanúgy egy számot koncerteken. Élnek az improvizáció lehetőségével.
Peti: Én azt szeretem amikor szólók is ugyanolyanok koncerten mint a lemezen.
Ha, mondjuk 20éve játszanátok már egy számot, akkor koncerten variálnátok rajta?
Ádám: Ha így lenne, akkor a próbateremben lefixálnánk, hogy ebben a szezonban játsszuk így a számot.
Sanyi: A nézőnek mindig feltűnik, ha valami céltalan vagy öncélú dolog történik. A közönség igényli azt hogy azt hallja a koncerten amit otthon a lemezen szokott.
Ádám: Nyitva kell hagyni kapukat.
Még mindig magatok szervezitek közösen a saját koncertjeiteket?
Sanyi: Azt kell mondjam, hogy igen.
Az a helyzet, hogy ez egy nagyon nehéz dolog és mi birkóztunk is ezzel ideáig, mert ugye itt mind a négy ember aktívan részt vesz a zenekar előremenetelében. Sokan szervezők, ezt rossz néven veszik, mert hogy beleszólunk, de közben csak nagyon sok ötletünk van, szeretnénk őket véghez vinni. Az volt a célunk, hogy aki belép mondjuk szervezőnek az zenekari tag legyen és ugyanúgy szívügye legyen a banda. Kipróbáltunk 2-3 ilyen managementet, de működött, Nem akarunk egy istállóba beállni és a cél előtt előre engedni azt, akit mondanak. A zenekarnak ki kell állni az érdekeiért. Nálunk így van, mi egy emberként ki tudunk állni. Nem azért intézzük mi a szervezést, mert különcök vagyunk, hanem mert így működőképes.
Peti, okozott-e neked bármilyen aggodalmat, hogy új vagy inkább szélesebb körű feladatokkal (éneklés, front pozíció, dalszövegírás) kellett megbirkóznod?
Peti: Igen. Nagyon izgultam. Nehéz volt, nagy volt a felelősség a vállamon. Ott elől állni nem olyan könnyű. Mindenkinek tele volt a nadrágja.
Még most is vagy csak az első koncertnél?
Peti: Ott jobban izgultam, nehezebb volt, mivel nem volt időm megtanulni a szövegeimet, és volt jó néhány dolog, ami improvizálva volt. Vicces szituáció. A következő koncerten a nézők ennek a koncertnek a felvételéről megtanult szövegeket énekelték miközben én írtam rá egy másik szöveget. A harmadik koncertre, a régit összefűztem az új dolgokkal.
Maradtok itt koncerteket nézni, szórakozni a fesztiválon vagy egyből hazamentek?
Peti: Megyünk holnap Marosvásárhelyre koncertezni, aludni kéne még 3 órát a repülőút előtt de azért körbenézünk.
Kértetek-e valamit a SZIN szervezőitől?
Szerettünk volna a SZIN-en játszani mert 6 éve egyszer voltunk itt a másik zenekarral, utána nem sikerült bejutni és most, hogy ilyen jó időpontban vagyunk, és egyébként is egy nagyon nagy megtiszteltetés egy üveg vízzel beértük.
Frank Tímea
