{back}Vissza az előző oldalra

Interjú Sas Tamással

Nagy Szabolcs: - Köszöntöm Sas Tamást, a Szinglik éjszakájának rendez?jét. Merre voltak már közönségtalálkozón, és miért választották Szegedet?
Sas Tamás: - Számunkra a f?város után – mert ott nagyon sokan élnek – ténylegesen Szeged a legfontosabb város. Sokat voltam itt filmekkel, és mindig itt bizonyult a legnyitottabbnak a közönség. Egyébként voltunk Egerben, Debrecenben, és tegnapel?tt volt Pesten a film premierje. Majd meglátjuk hogyan tovább…
N. Sz.: – Miért tartja fontosnak ezeket az alkalmakat?
S. T.: – Nagyon fontos a közvetlen visszacsatolás. Nem nagyon szeretem olvasni a filmekr?l a kritikákat. Nem azért mert jót, vagy rosszat írnak, hanem mert nem tudom, hogy ki az az ember, és miért azt írja amit. Amikor az ember részt vesz egy ilyen közönségtalálkozón, akkor látom, hogy ott van a néz?, reagál, kérdez. Létrejön egy olyan dialógus, ami egy film életében nagyon fontos, mert tudatja az alkotókkal, hogy amit csináltak, az mások számára mit jelent.
N. Sz.: – Sok magyar alkotást néztem mostanában, és azt vettem észre, hogy vagy nagy sikerük van, vagy jelent?sen elmaradnak a várakozástól. Ennyire nehéz kiszolgálni a közönséget?
S. T.: – Nagyon nehéz jó filmet csinálni. De egyébként rossz filmet is. Amikor az ember elkezdi, akkor nem tudja, hogy rossz filmet csinál, vagy jót. Nyilvánvalóan mindannyian jót akarunk csinálni. Ez a film stílusát tekintve akció-vígjáték. Természetesen vannak romantikus elemei is, de megpróbáltunk egy kicsit nyitni az akció felé. Ezt nem úgy kell érteni, mint az amerikai filmekben. Nem mintha nem tudnánk megcsinálni, nem olyan nagy dolog, csak nagyon sok pénz kell hozzá. Ezért mi maradtunk azoknál az akcióknál, ami reális. Ez egy kerget?zésnek a története, ellopnak egy gy?r?t az egyik lánytól, a másik három pedig megpróbálja visszaszerezni. A film dramaturgiailag erre a szálra van felf?zve.
N. Sz.: – Meséljen egy kicsit a forgatásról. Mondjuk onnantól, mikor a kezébe került a forgatókönyv.
S. T.: – Viszonylag szokatlan volt a felkérés. Éppen egy Szélcsend cím? filmet forgattam, és az utolsó napon Balatonalmádiban megjelent egy Dér Tamás nev? ember, és a kezembe nyomott egy forgatókönyvet. Ez volt ennek a filmnek az els? csírája. Elolvasta, és azt mondtam Tamásnak, hogy ebb?l lehet egy jó kis filmet csinálni, de nagyon sokat kell a forgatókönyvön alakítani. Nagyon örülök, hogy a Tamás megszavazta ezt a bizalmat számomra, és elkezdtünk dolgozni rajta. Tizenkét változat alatt született meg az a verzió, amivel végül elkezdtünk forgatni.
N. Sz.: – Az rengeteg munka. Mennyi id?t vett igénybe nagyjából?
S. T.: – Augusztusban találkoztunk, szeptember-októberben kezdtünk dolgozni. Ez nagyon rövid id?nek t?nik, de ha azt nézzük, hatvan nap. Ez alatt napi tizenkét órát foglalkoztunk a forgatókönyvvel, öten.


N. Sz.: – A konkrét forgatás alatt már simán ment minden?
S. T.: - A forgatás az el?készítéshez képest pihenés. Akkor már mindenki megnyugszik, mennek a dolgok a saját ritmusukban. Odáig nagyon nehéz. Egy el?készítési napon, ami szintén ilyen napi tizenkét-tizennégy óra, millió dologgal kell foglalkozni. Rohangálni a városban, szponzorokat keresni, színészek, ruhatervez?, helyszínek. Ez elég z?rös. Persze a forgatás is borzalmasan idegbajos, de mégiscsak egyszer?bbnek t?nik.
N. Sz. – Viszont pont emiatt n? hozzá az alkotó szívéhez…
S. T.: – Egy filmben minden egyes megjelen? momentum, egy elsuhanó autó, egy színésznek a mosolya, mind megtervezett dolgok. Nagyon kevés olyan van, amit az ember nem tudatosan tesz bele. Ilyen módon minden egyes apróság végtelenül közel van az emberhez.
N. Sz. – Miért pont Egert választották helyszínnek a forgatáshoz?
S. T.: – A forgatókönyvírás alatt már kiderült, hogy körülbelül milyen helyszínek szükségesek a történetbe. Az egyik kollégan?nk ajánlotta, aki ismerte a történetet. Minden ott volt helyben, valahogy evidensnek t?nt. Azt tudtuk, hogy nem akarunk Pesten forgatni, mert minden film ott forog, és ezt már nagyon unjuk.
N. Sz.: – Elkacérkodhatunk a gondolattal, hogy Sas Tamás egyszer Szegeden is forgat?
S. T.: – Abszolút lehetséges. Mindig az a kérdés, hogy a város hogyan áll a dologhoz. Ha Szeged mondjuk nem kér pénzt a parkolásokért… Egy el?z? filmben húsz milliót fizettünk ezért, meg helyszínfoglalásokért. A többi már ilyen apróság, mint hogy ha szívesen látnak egy filmforgatást, akkor a film szívesen megy el a városba.
N. Sz.: – Ön már ismert rendez? az országban, sok munkával keresik meg?
S. T.: – Elég sok forgatókönyvvel találkozok, de pillanatnyilag Magyarországon az az iparág, ami a ennek az el?állítását végzi, még nincs kialakulva. Azért fontos, hogy ez létrejöjjön, mert igazából ahhoz, hogy egy forgatókönyvb?l film legyen, jó ha évek telnek el. Van egy ötlet, azt leírják, érlel?dnie kell, hogy kiderüljön érvényes-e, ha nagyon „beporosodik”, akkor nem szabad megcsinálni, ha látszik, hogy valami nem akar m?ködni a könyvben, akkor azt el kell dobni.
N. Sz.: – Lehet látni egy ötlet alapján, hogy nagyon jó film készülhet bel?le?
S. T.: – Hogy mit?l lesz egy film jó, azt nem tudom. Ha elkezdi az ember olvasni a forgatókönyvet, és mondjuk a huszadik oldalnál lerakja, és egy kicsit mással kezd el foglalkozni, akkor baj van. Egy forgatókönyv száz-százhúsz oldal, ugyanennyi perc alatt el lehet olvasni.
N. Sz.: – Elégedett a fiatal generációval? Gondolok itt például Szajki Péterre, aki a például ennek a filmnek a forgatókönyvén is dolgozott?
S. T.: – Én úgy gondolom, hogy a generációk között semmiféle különbség nincsen. Nincs is igazán generáció, én ebben nem nagyon hiszek. Ez egy folyamatosság, nincsenek jobb és rosszabb korosztályok. Amit a Szajkiékról el tudok mondani, hogy nagyon rugalmasak voltak, jól vették azokat a „csapásokat” amelyeket én jelentettem ebben a történetben, mert én nagyon sokszor átírattam velük, és nagyon sok ötletet kényszerítettem bele, amir?l úgy gondoltam, hogy hasznára válik a filmnek.
N. Sz.: – Mit javasolna, merre induljon el egy fiatal?
S. T.: – Pillanatnyilag én azt mondanám, hogy menjen külföldre. Nagyon jó iskolák vannak Londonban, Németországban, az Egyesült Államokban. A magyar oktatás nincs a csúcson, de tudjuk, ez igaz az egész fels?oktatásra. Most állt át az egész oktatás, a Bolognai-folyamatnak egészen az elején vagyunk. Még sok id?nek kell eltelnie ahhoz, hogy kiérlel?djön egy szisztéma, struktúra a filmes fels?oktatásban, ami jól fog m?ködni.

 

Nagy Szabolcs