Oké. Legyünk őszinték, a Sugababes nem az a zenekar, amiért minden huszonéves egyetemista odáig van. Persze, van egy-két fülbemászó slágerük, meg jól mutatnak a feszülő rucikban, de azért semmi több. Ilyen gondolatokkal a fejemben mentem el este tizenegy felé a SZIN színpadhoz, akkor még nem tudhattam, hogy csalódni fogok.

 

 

A színpad széléhez közel álltam, meghagyva a lehetőséget magamnak a menekülésre- de nem volt rá szükség. Fél óra elteltével azon kaptam magam, hogy önfeledten ugrálok és éneklem a dalokat. Mert igen, kiderül, hogy a Sugababes-nek nem csak egy-két fülbemászó slágere van, hanem majdnem az összes számuk az. (Persze nyílván egy külföldi fellépéseken biztosra mennek). Azért nem egyedül őrjöngtem, a színpad előtt elnyúló tömeg egy emberként tombolt és énekelte Jade-el, Heidi-val és Amelle-el a Push the Bottom-ot. A férfi közönség számára a zene ha nem is mindig volt meggyőző, a három csinos lány látványa biztos kárpótolta ezt a  hiányosságot. A lányok egyébként minden szám alatt különböző koreográfiát táncoltak el, ezek néhol kicsit sántítottak, esetlenek voltak, de azért elfértek.

 

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni, s habár ebben nyílván segített a koncert előtt elfogyasztott pár vodkanarancs, bátran kijelenthetem: lehet Sugababes-re jót bulizni.

 

Bizonyíték erre az is, hogy a zenekar, habár több tagváltáson esett át (az eredeti trióból már senki sincs a bandában) nem veszített lendületéből- számos díj és 3 platinalemez tanúskodik arról, hogy sikerük nem függ a tagcserétől. Az Angels With Dirty Faces, a Three, A Taller In More Ways platinastátuszba lépett, 6 kislemezük number one lett, és 21 jelölésből 14 díjat zsebeltek be.

 

Tehát jöhetnek a cukorbabák még Magyarországra, ha arra járok, mindenképpen megnézem őket újból.