Vissza az előző oldalra
Arcok, akikkel találkozunk
"A Riporter" : Mióta van Sörpatika, és milyen múltja van?
Pali: 27 éve m?ködik ez a hely, de akkor még más volt a neve. Amikor el?ször megnyílt, még ifjú éveimben jártam én is. Jobboldalt, ahogy bejön az ember, végig hosszú pult volt. Ott lehetett ülni el?tte. A falakon abban az id?ben focisták képei, zászlók, poszterek Nyilasiról, Maradonáról. Hátul a kis teremben boxok voltak. Most is látszik a falban a fúrás nyoma. Akkor kevesebb ember tudott beférni ide, mert a hosszú pult rengeteg helyet elfoglalt.
"A R." : Ennyi id? alatt sok felújításon eshetett át. A mostani jellege hogyan alakult ki?
P.: Amikor Tamás (a tulajdonos – szerk.) átvette 2008-ban, eléggé le volt pusztulva. A székeket áthúzatta, mert különböz? szín?ek voltak. Most, ha szétnézel majdnem mindegyik piros, ugyanolyan mintákkal. Szereltetett fel egy tv-t a falra, hogy lehessen meccseket nézni. Megcsinálta a wc-ben a világítást érzékel?sre, és a csatornarendszert, mert mindig dugulásunk volt. A pult is ki lett vágva, így már be tudunk járni oldalról, és sokkal kényelmesebb. Szóval mindig valamit újít.
"A R. ": Összesen mennyi ember fér így be?
P.: Nyolcvan. Elöl van ötvenhat szék, hátul meg olyan huszonnégy. Ennél több már nagyon szoros.
"A R." : Sokan foglalnak el?re asztalt?
P.: Hét végén általában teltház van. Most például annyian lesznek, hogy a foglalásokon kívül – nyolc után – nem is tudok senkit leültetni. Nem árt egy héttel, de legalább három-négy nappal el?re foglalni egy tízf?s társaságnak. F?leg télen, ha egy péntek este tíz órakor csak úgy betoppannak, nem fognak találni ennyi helyet.
"A R." : A korosztályok mennyire behatárolhatóak?
P.: Ritka az, amikor tizennyolc év alatti bejön. Megpróbálják, de azonnal elkérem az igazolványt. Tizennyolctól olyan negyvenig, a legnagyobb része huszonötig. Id?sebbek néha betérnek napközben egy kávéra vagy ásványvízre, de nem jellemz?.
"A R." : Te mióta dolgozol itt?
P.: Én itt vagyok 2003. november 20. óta. Most volt hat éve. A régi gárdából már nincs senki rajtam kívül. Az éjszakázás már eléggé kikészít, de még bírom. A tempót is tudom tartani.
"A R." : Egyszerre hányan vagytok bent pincérek?
Hétköznap egy pincér van. Valaki jön délre nyitni, és nyolcra jön a másik leváltani. Pénteken és szombaton jön kisegít?, ha látjuk, hogy nagy asztalfoglalások vannak. Egy csinálja a hátsó termet, felveszi a rendelést, megcsinálja magának, kiviszi. Ez nagy segítség, mert a másiknak csak az els? résszel kell foglalkoznia. Most összesen négyen dolgozunk. Van a „Berényi”, akinek nem ez a neve, csak én adtam neki. Mindenkinek adok nevet, ezt már tudják rólam. Te is riporter lettél (nevet). ? „Berényi” lett, mert mindig pulóverben, vagy egy ingben jött be vendégként, aztán egyszer nyáron a Szabadtéri után zakóban jelent meg, nyakkend?vel. Ránéztem, és mondtam neki „komám, te úgy nézel ki, mint a Barátok Közt-b?l Berényi Miki”. Onnantól kezdve ez a neve. Itt van a húga, ? a „kis Berényi”, - „KB” -, ? ritkán van. A rendes nevük egyébként Attila és Andi, csak hogy tisztázzuk már (nevet). És van még a Kitti.
"A R." : Sok visszatér? arccal találkozol?
p.: Van sok. A legtöbb vendég törzsvendég. A betér?k hetven százalékát ?k adják ki. Soknál meghatározható, hogy mikor jönnek. Vannak, akik régebben idejártak, és vissza-visszatérnek.
"A R." : Milyen emlékezetes sztorikkal találkoztál az itt töltött id? alatt?
P.: Rengeteg sztori van. Minden napnak megvan a maga történése. Balhé viszont szerencsére kevés van. Olyan vendégek járnak ide, akik nem balhéznak. Ide nem kell kidobó. Néha oda kell menni egy asztalhoz, rájuk szólni erélyesen, és akkor abbahagyják. Nem jut eszembe hirtelen más. Hat év alatt annyi minden történt…
"A R." : A fiatalok stílusával mennyire vagy elégedett? Nem szoktak „kóstolgatni”?
P.: Engem? Próbálják meg (nevet). De nem vagyok elégedett. Múltkor vasárnap vettük észre, hogy a n?i wc-ben amibe a papír kéztörl?t gy?jtjük, szanaszét volt rugdosva. Egyszer?en nem tudom, kit zavart ott az a kuka, vagy miért csinálják? Néha olyan vendégek jönnek be, hogy… Olyankor csak nyelek. Ezt hol tanulták? Mi értelme van? De itt az a divat, ha valaki berókázik, akkor takarít. Ha nem vesszük észre szerencséje van. Rengetegszer volt már olyan, amikor láttuk a mozdulatból, hogy menni fog. Nem ért el csak a mosdókagylóig, utánamentem, „na komám, ezt innen nagyon gyorsan”. És kénytelen, ha akar még idejönni vendégként. Valaki kiabál, ordibál, zavarja a másik asztalt, azoknak is szólok. Most volt itt valamelyik este egy társaság, csak az ? hangjukat hallotta az egész söröz?. Rájuk szóltam, még nekik állt feljebb. „De hát születésnap van..”. És? – mondom, „es? beesik?”.
"A R." : Igen, ami azt illeti szerintem is egy szolidabb baráti társaság illik ehhez a helyhez.
P.: Mert ez nem egy táncos hely. Ott lehet az ember harsány. De itt még a nagy hanger? is zavaró, mert nem hallják egymást a vendégek.
"A R." : A fiatalok közül egyébként a férfiak vagy a n?k a „nehezebben kezelhet?k” szerinted?
P.: Ott tartunk, hogy majdnem egyformák. Láttam már itt olyan részeg n?ket… Nem tudta hol van. F?leg a mai csitri kislányok, a tizenkilenc-húsz évesek, otthonról elkéredzkednek és „bele az életbe”…
"A R." : Amikor még nem jártam le ide, már akkor hallottam a stílusodról. Híres vagy a beszólásaidról, és a poénjaidról. Ezt mennyire értékelik a vendégek?
P.: Sokan azt mondták, ha én innen elmennék dolgozni máshová, nem is jönnének többet (mosolyog). Nyilván nagy része csak mondja, de hallottam már, hogy ez a Sörpatika addig Sörpatika, amíg itt dolgozok. Ismerek minden zegzugot, ha feltesznek egy kérdést, tudok rá válaszolni. Ismerek minden vendéget név szerint. Az emberek szeretik, ha a nevükön szólítom ?ket, és ?k is engem. És mindenkinek a megfelel? becenevet adom. Senkinek nem sért?t.
"A R." : Sok évet eltöltöttél már a szakmában. Szerinted milyen egy jó pincér?
P.: Jó pincér? Ezt t?lem kérded? (nevet) Akinek van stílusa, maximálisan elvégzi a munkáját, odafigyel a vendégekre, nem fogyaszt alkoholt. Munkaid?ben. Figyel az áru mennyiségre, mindenb?l legyen elég. Nem akarom azt mondani, hogy olyan mint én (nevet). Na jó, nálam azért vannak jobb pincérek, de tényleg nem ma kezdtem.
