A szegedi Focus Műhely „városi vándorkoncertjének” ősbemutatóját Happy Hour címmel a Thealter Fesztivál keretein belül láthatta a közönség hétfő este a Pinceszínházban.

 

Az előadás a street art és az akció művészet műfajait idézte meg, ahol a költészet és a zene közösen hozták létre az alternatív színházi előadások újabb színfoltját. Témamegjelölő címénél fogva az előadás a boldogság röpke illúzióját próbálta megteremteni a nézőkben, ami az alig derengő minimális fényviszonyok között kirajzolódó arcok alapján sikeresen végrehajtatott.
 

Parti Nagy Lajos, Varró Dániel, Fodor Ákos, Szilágyi Domonkos, Pilinszky János, Radnóti Miklós és József Attila versei csendültek fel az eddig leginkább csak színészként működő, jelen esetben azonban énekesként megnyilvánuló művészek rezgő hangszálain át. A versek mélysége, iróniája, groteszksége és posztmodernitása a különböző stílusú és hangulatú dalokon keresztül sajátos jelentésűvé váltak.
 

A színészek mindent megtettek, hogy a nézőknek valóban egy boldog órát okozzanak. Kísérletezgető, alternatív zenei bravúrokkal, sokszínűségükkel és különös jelmezeikkel, melyek közül utóbbiak kellékekként, díszítésként és világításként is funkcionáltak egyben igazán különös, némiképp futurisztikus atmoszférát varázsoltak a Pinceszínház fülledt termébe.
 

A koncert a boldogság minden árnyalatát megjelenítette. Különös élményben lehetett részük azoknak, akik végigülték ezt a majdnem másfél órát. Szántó Cecíliát a jelmezek, s azok sajátossága miatt az egész előadás látványvilágáért, Csorba Katát pedig csodálatos és sokszínű énekhangjáért, s széles spektrumú színészi alakítása miatt kell kiemelnünk, míg Benkő Imola rendezőt azért, mert ismét egy teljesen új és „más” darabbal lepte meg a szegedi közönséget.