Vissza az előző oldalra
Haiku-paradicsom a Stefániában
Talán kevésbé ismert irodalmi versforma a Haiku, éppen ezért az október 6.-i megnyitón az alkotó röviden bevezetett minket a történetébe. Nevéb?l azért sejthet?, hogy keletr?l indult útjára, még pontosabban behatárolva Japánból. Az ottani költészet jellegzetes versformája ez a 17. század óta. Rövid, három soros m?vek ezek, amelyek er?sen köt?dik a természethez. Formailag a soroknak nem kötelez? rímelnie, bár a fordításokban ez gyakran el?fordul, vélhet?en az ehhez szokott európai szem így tudta könnyebben befogadni. A m?faj Európában nagyon divatos az alkotó szerint, ám ennek az a hátránya, hogy - többek között - nálunk is er?sen deformálódik a klasszikus stílus, így igazán kiemelked? Haiku-t nehéz találni. Emiatt pedig sok érdekl?d? nem szentel kell? figyelmet ennek a több évszázados irodalmi m?fajnak. Tóth-Benedek Csanád alkotásai segíthetnek abban, hogy közelebbr?l megismerkedjünk ezzel a verstípussal, amelynek különös ismertet?je még, hogy arra ösztönzi az olvasót, hogy továbbgondolja a leírtakat. Magam is meglep?nek találtam ezt az érzést, hogy a Haiku beleül az ember fejébe, és játékosan forgatja a kerekeket. Nem mellesleg még egyszer megjegyezném: mindössze három sorban. Márpedig ez nem kis teljesítményt követel egy költ?t?l, f?leg napjainkban, amikor mindenkib?l csak úgy ömlik a szó, mégha épp semmi szükség nincs rá. Ezek a versek a lényeg leírását emelték m?vészeti szintre. Röviden, tömören, mégis nagyon hatásos képekkel ejtik ámulatba az olvasót. Ha már a képeknél tartunk, a Stefániában kiállított alkotások néhány darabja mellé fényképes illusztrációt is helyezett az alkotó, amelyek további segítséget biztosítanak a minél jobb értelmezéshez.
Ajánlom minden érdekl?d?nek ezt az élményt, töltsön el egy rövid id?t a Stefánia és a Haikuk közös varázsában. Biztos vagyok benne, hogy felébreszti a rejtett gondolatokat.
A kiállítás a Stefánia Cukrászdában (Stefánia 9.) december elejéig tekinthet? meg.
