{back}Vissza az előző oldalra

Gospel show

Nem jellemz? rám, hogy gyakran hallgatnék gospelt, bár az Apáca Show vagány dallamai mély nyomokat hagytak gyermekkoromban. Ennélfogva kíváncsian vártam, hogy mennyire lesz képes engem is magával ragadni egy ilyen el?adás.
A Breeze Gospel egy öt tagú, fekete hölgyekb?l álló együttes, akik idén adventkor egy zongora kísérettel járják körbe Magyarországot. Mi tagadás, kutakodásaim során keveset tudtam meg a csapatról. Amerikából származnak, zenéjükkel egészen új, egyedi hangzást visznek a gospel világába; el?adásaik az afro és a keresztény vallás hangzásvilágának tradícióiból és ritmusaiból táplálkoznak.
Már az els? dallamok felhangzása után valami kellemes érzés töltött el, hogy egy különleges eseménynek lehetek tanúja. A gospel m? lényege ugyebár a vallásosság, Isten és Jézus tisztelete  és a szeretet. Ezek azok a témák, amelyekre így karácsony közeledtével talán még a nem hív? emberek is jobban fogékonyak. Mindehhez egy magával ragadó ritmus is társul, így ha a szöveg nem is hat mindenkire ugyanúgy, a zene mindenképpen jókedvre derít.
A koncert alkalmával öt fantasztikusan vidám énekesn?t ismerhettünk meg, akik folyamatosan azon voltak, hogy minél jobban bevonják a közönséget az el?adásba, akik az elején nem igazán tudtak mit kezdeni a helyzettel. Ugyanis a gospel másik jellemz?je, hogy a hallgatóság is önfeledten énekel, táncol és tapsol a kórussal. A nyelvi ellentétek tovább nehezítették a fellép?k helyzetét, akik minden áron szerettek volna kommunikálni velünk, és ennek érdekében bevetették csekély nyelvtudásukat is, mely a sziára és a szeretlekre korlátozódott. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy a néz?k közül csábítsanak fel valakit tolmácsnak, de ezt senki nem merte vállalni. Végül ez a kedves gesztus, hogy a mi nyelvünkön próbáltak meg velünk beszélni, oldani kezdte a hangulatot. A fordulópont szerintem akkor következett be, amikor a közönséggel elénekeltették magyarul a Csendes éjt, amihez aztán ?k is csatlakoztak angolul. Azt hiszem, ekkor kezdtük el igazán átérezni a m?faj lényegét, és innent?l kezdve azt tehettek velünk, amit csak akartak. Ha kellett tapsoltunk, ha kellett felálltunk és táncoltunk, vagy énekeltünk. Az egész este egyfajta örömzenélésbe kezdett áthajlani.
Valószín?leg nem csak a mi szívünkbe lopta be magát az együttes, hanem mi is az övékbe, ugyanis hosszas tapsolás után visszajöttek még a végén a színpadra és két ráadás számot adtak el?.
Azt nem mondom, hogy ezek után éjjel nappal gospelt szeretnék hallgatni, de az ünnepek el?tt igazi ráhangolódást jelentett a koncert a karácsonyra. Kicsit emlékeztettek mindannyiunkat, hogy még mindig nem az ajándékok a legfontosabbak, hanem az együttlét. Ja, és eszünkbe juttatták, hogy el ne felejtsük id?r?l id?re kimondani jó hangosan, hogy SZERETLEK.

 

Dévényi Diána