Vissza az előző oldalra
Fogyatkozó ötletek
The Twilight Saga: Eclipse (Soundtrack)
59 perc
Chop Shop/Atlantic
Nem fogok köntörfalazni, vagy szépen bebugyolálni az ellenérzéseimet, a négyrészes Twilight sorozat harmadik epizódjához készült soundtrack csapnivalóan rossz. Amíg az el?z? albumon kifejezetten üdít?en hatott a (f?leg az indie színtéren) híres közrem?köd?k listája, addig tulajdonképpen az Eclipse (vagy Napfogyatkozás) filmzenéjét pontosan ez öli meg. Érezhet?en ismét az volt a cél, hogy leny?gözzék a szaksajtót a lemezborító hátoldalán szerepl? nevekkel, mindazonáltal ez most nagyon nem jött össze. Az egyes dalok között semmiféle összhang nincs, nem hogy tematikájukat, de még hangulatukat tekintve sem. (Annak ellenére sem, hogy amikor felkérték az el?adókat, nyilván irányelvként meg volt nekik adva, hogy ez lesz a „háborús film”, úgyhogy ehhez tartsák magukat.) Egyik éles váltás követi a másikat, amit?l az ember nem lesz rosszul, csak éppenséggel besokall az ötvenkilencedik perc végére. Ugyanis ennyi a lemez játékideje, kérem szépen. Nem kell hozzá a jöv?be látni, hogy tudjuk, pontosan ugyanazt fogják elkövetni, mint a New Moon (vagy Újhold) esetében, nevezetesen: a túl sok hangzóanyag, amit felhasználhattak végs? soron magára a min?ségi alapanyag rovására ment. (Emlékeztet?ül: a New Moon soundtrack kb. 57 perces volt, az Alexandre Desplat által jegyzett score pedig több mint egy óra és tíz perc.)
Az Eclipse soundtrack az én értékelésem szerint 5.0 a 10-b?l, mindazonáltal úgy vélem, hogy a közrem?köd?k ennél sokkal több figyelmet érdemelnek. És mivel egy többel?adós lemez kielemzését általában egységenként érdemes elkezdeni, ezért most így is tennék. (Ezt alátámasztandó lásd az el?z? Twilight soundtrack-et, amely ugyan szintén nem állt össze egységgé azonban több kiváló dal is helyet kapott rajta.)
Metric: Eclipse (All Yours) - 7.5/10
A Metric tulajdonképpen úgy kezdi ezt a lemezt, ahogy azt kell és illik: álmodozós, zavaros, de mindenképp szerethet? popdal. Elcsépelt témája ellenére is érdemes nekifutni, már csak azért is, mert valamilyen perverz módon Emily Haines hangja tökéletes összhangban van a mondanivalóval.
Muse: Neutron Star Collision (Love Is Forever) - 7.0/10
A soundtrack-r?l kimásolt els? single a Muse elmúlt másfél évben produkált legszerethet?bb eresztése. Az elképeszt?en nyálas és unalmas, giccsparádéba torkolló The Resistance után kész fellélegezés ezt a dalt hallani, annak ellenére, hogy még érezhet?en a legutóbbi stúdióalbum b?vkörében fogant.
The Bravery: Ours - 1.0/10
Az els? teljesen felesleges dal a lemezen. A Bravery talán akarva, talán teljesen akaratlanul egy az egyben hozza a tavaly felt?nt White Lies hangzását és – sajnos – színvonalát is. Fiúk, ha már nyúltok, akkor legalább jó helyr?l tegyétek azt!
Florence + the Machine: Heavy in Your Arms - 8.0/10
Annak ellenére, hogy személy szerint nem tartom magam Florence + the Machine rajongónak ez a dal kifejezetten meggy?z?. Egy kicsit teátrális, egy kicsit túl szenvedélyes, de Welch kisasszony hangjához pontosan ez a stílus illik.
Sia: My Love - 1.5/10
Az els? hallgatás alatt még valahogy képes voltam megbirkózni a Bravery sekélyességével, de Sia My Love c. tételét?l szabályosan megrökönyödtem. Aki emlékszik még az el?z? albumon hallható Lykke Li-féle Possibility c. dalra és egy kicsit is érzékeny az eredetiségre, az mindenképpen lépjen tovább ha ehhez a dalhoz ér a lejátszás. Aki nem emlékszik rá, meg nem is érdekli különösebben, nos, az megérdemli. A fél pont meg azért van, mert még így is jobb, mint a Bravery szerzeménye.
Fanfarlo: Atlas - 5.0/10
A Fanfarlo-val alapvet?en semmi bajom nincsen, azon kívül, hogy még nem találták meg a saját hangjukat. Az Atlas a soron következ? példa, hogy még mindig képtelenek kilépni az Arcade Fire vákuumából.
The Black Keys: Chop and Change - 8.0/10
A Black Keys hozzájárulásával alapvet?en az a legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem illik a filmhez. Dögös, feszült, ugyanakkor fiatalosan laza és könnyelm?. Tehát tökéletes ellentéte a Twilight Saga bármelyik darabjának. Ett?l függetlenül ez egy nagyszer? dal. Se több, se kevesebb.
The Dead Weather: Rolling in on a Burning Tire - 7.0/10
A fest?i cím ellenére Jack White-ék szerzeménye nem nyújt különösebb izgalmat, csak egy-egy ponton villantja fel, hogy valójában mire is képesek, ha tényleg beindulnak. Ami azt illeti, itt-ott szabályosan unalomba torkollik. Ett?l függetlenül még mindig különb, mint némelyik el?z? vagy ezután következ? darab.
Beck & Bat for Lashes: Let’s Get Lost - 8.0/10
Beck-en valamikor 2008 környékén egy az egyben elhatalmasodott a pszichedélia. Ennek személy szerint csak örülni tudok, hiszen – kisebb-nagyobb defektjei ellenére – a Modern Guilt egy szerethet? lemez, tömény pszichedelikus rock-kal. Nagyjából másfél évvel kés?bb készített egy legalább annyira pszichedelikus, de már sokkal poposabb lemezt Charlotte Gainsbourg-nak (IRM), és most minden jel arra mutat, hogy Natasha Khan-nal (Bat for Lashes) összeházasították az elektronikát, a dreampop-ot és – min? meglepetés – a pszichedéliát. (Ebben az írásban többször nem írom le ezt a szót.) Bár meggy?z?désem, hogy ennél nagyságrendekkel többre képesek együtt, ett?l függetlenül a Let’s Get Lost egy kifejezetten szerethet? darab.
Vampire Weekend: Jonathan Low - 8.5/10
Nos, ilyen az, amikor a Vampire Weekend reflektál az emo-ra. Cizellált, barokkos darab, Ezra Koenig jellegzetes hangjával és pontosan annyi dísszel, ami még nem er?szakolja meg magát a dalt.
UNKLE feat. The Black Angels: With You in My Head - 9.0/10
Bár az idei UNKLE lemez hagy némi kívánnivalót maga után (kritika: hamarosan), mégis telis-tele volt meggy?z? pillanatokkal. Egy újabb ilyen pillanat a Black Angels-szel el?adott With You in My Head, amely lassan bontakozik ki, mint egy tipikus trip-hop dal, de rock-os katarzisba torkollik. Bravó!
Eastern Conference Champions: A Million Miles an Hour - 9.0/10
Amíg az el?z? lemezen jó pár olyan tétel szerepelt olyan el?adóktól, akiket én személy szerint nem ismertem, mégis egy szemvillantás alatt elkápráztattak, addig az Eclipse soundtrack borzalmas nagy csalódást okozott ilyen szempontból. Ez alól a kivétel az Eastern Conference Champions, akik egy fokozatosan kibontakozó tétellel rukkoltak el?, amely egyetlen nagy zajos csúcspontban kulminálódik.
Band of Horses: Life on Earth - 0.5/10
Egy újabb teljesen felesleges tétel. Öt és fél perc önismétlés és nyáladzás. Ironikus, de talán ez a szám implikálja a legjobban, hogy milyen is ez az egész filmsorozat.
Cee-Lo Green: What Part of Forever - 8.5/10
A Gnarls Barkley környékér?l ismert Cee-Lo Green egy pszichedelikus (ó, hát mégis leírtam) western eposszal kápráztat el minket. Er?sen ajánlott darab, 0-99 éves korig.
Howard Shore: Jacob’s Theme - 5.0/10
Bár a teljes score-t még nem ismerjük, mégis gyanítom, hogy Howard Shore-nak sikerült olyan filmzenét írnia, amely tökéletesen tükrözi magát a filmet.
