Vissza az előző oldalra
Fesztiválkabaré
E.D: A Godot Dumaszínház honlapján láttam, hogy olyan fiatal, vagy nem fiatal extroveltált embereket toboroztok, akik szeretnék kipróbálni, hogy mire képesek ebben a kegyetlen művajban 10 perc alatt a színpadon. Ez engem kísértetiesen emlékeztet a híres pop-artos jelmondatra, nevezetesen arra, hogy mindenki lehet sztár 15 percig. Nem féltek attól, hogy ez a műfaj silányodásához vezethet? Különösen, hogy ezzel a húzással látszólag teljesen szemben áll a pont ezért 8 évente megrendezett Humorfesztivál, aminek célja, hogy mérsékeljék a humoriparra bezúduló újoncokat.
H.L: A Godot Dumaszínház újonc toborzását Litkai Gergely kollégám vállalta magára. Sőt ezen kívül is van egy másik tehetségkutató a Klebersberg Kunó Művelődési Központban ami egy amatőr humoristáknak kiírt pályázat volt, amit szintén Litkai Gergely kollégám szervez.
E.D:Egy kicsit úgy tűnik számomra mintha hárítanád a felelőséget Litkai Gergelyre.
H.L:Nem, erről szó sincs, maximálisan egyetértek az ilyen jellegű estékkel. Mindenki szerepelhet, és aki tehetségesnek bizonyul, annak van esélye a továbblépésre, teret nyújtunk a számukra.És az ilyen jellegű estékkel a nézők sincsenek kiszolgáltatva, átverve, tudják, hogy mire ültnek be, nem számítanak tökéletes produkciókra. Különösen, hogy ezeken az esteken főleg a fellépők családja, baráti köre van jelen.
E.D:Hogy viszonyul ehhez a kvázi ezzel szembenálló Rádiókabaré, ahol sok ideig ugye nem is kaphatott helyett semmilyen stand up-os műfaj?
H.L: A régi vaskalaposok azt hiszem, eltűntek. Több stand up-os kollégám is az elmúlt években Karinthy-gyűrűvel tüntették ki. Sokan mondják, hogy eltűnt a rádió kabaré. Igen a Petőfi rádión anno minden csütörtökön leadott kabaré tényleg eltűnt. De ezek az emberek elfelejtik azt, hogy a Kossuth rádión továbbra is futnak ezek a műsorok, sokszor hetente több alkalommal, és ezek az adásoknak az anyaga mindig új. Tehát az igazság az, hogy több a kabaré mint régen.
E.D: Ahogy hallgattam most a műsorodat, meg a korábbiakat is, úgy tűnt, hogy élesen kerülöd a politikai élcelődéseket. Ezzel mi a célod, így próbálsz kikerülni egyfajta Mephisto-körből, vagy nem tartod érdemesnek a mai politikai helyzeted arra, hogy illesd?
H.L: Szoktam politikai vicceket mondani, ha nem is olyan gyakran, és nem is annyira túl mélyen. Például most, a választások előtt, sok ilyet hallhattál tőlem. Persze ez egy fesztivál, az első pillanatban elválik mi kell a közönségnek. Nem tudom hallottad-e de elől sok volt a részeg fiatal, sokszor be is szóltak, de ezeket pozitívan veszem és próbálom tovább vinni viccként...
E.D: Nem rég jelent meg a Föld 99 legkevésbé ismert csodája című könyved, amit közösen adtatok ki Kovács András Péterrel, Litkai Gergellyel és Pataki Balázzsal. Ha jól értesültem, ez egy fiktív, abszurd tényeket gyűjti össze a világban, vagy lehetséges világokban. Tudtad, hogy pár online könyvvásárló oldalon az útikönyvek rovatban szerepel?
H.L: Igen, már feltűnt nekünk is. Sőt volt, hogy vezette az útikönyvek eladásának a listáját. Az a baj szerintem, hogy az embereknek túl sok benne a betű. De volt olyan is, hogy az albumok között szerepelt. Sok benne a grafika is.
E.D: Szerintem ez vicces, és valamilyen szinten célba ért ezzel a mű, főleg, hogy egy korábbi interjúban úgy nyilatkoztál a könyvről, hogy komolyzenének tűnik, de valójában vicc.
H.L: Igen, de az lett volna az igazi, ha már elkelt volna az összes példány.
