Vissza az előző oldalra
Ez igen!
A Péterfy Bori & Love Band-del, pontosabban a frontemberrel alapvet?en egyetlen egy problémám van, amit ugyanakkor a m?vészn? gyakran az el?nyére tud fordítani: ez a színészet. Olykor egy kicsit túlspilázza a dolgokat, talán jobban beleéli magát egy-két dalba, mint amennyire kellene, mondhatni elragadtatja magát, ett?l függetlenül viszont remek talpalávalót szolgáltat együttesével, albumról albumra képes valami újat, valami radikálist belecsempészni a hangzásába. A pazar koncertekr?l már nem is beszélve. És miért pont egy csütörtöki JATE-s fellépés képezett volna kivételt?
A koncert nagyszer?ségével megegyez? fontossággal bír az elképeszt? közönség, amely nélkül ugyebár a produkció csak úgy-ahogy m?ködne. Gyakorlatilag minden egyes dalt hatalmas ováció kísért, meglep? módon még a tavaly novemberben kiadott 2 és az idén februárban megjelent 2B csendesebb számait is szinte kívülr?l fújták a megjelentek- ez azért jelent valamit. Talán nem is keveset. Bori meg is dicsérte a közönségét és egy újabb pluszpont neki, hogy remekül tartotta az emberekkel a kapcsolatot, minden egyes dal után volt valami kedves vagy éppen szellemes megjegyzése, ami – azért valljuk be nyugodtan – nem minden együttesnek az er?ssége, és itt els?sorban nem csak a hazai bandákra kell gondolni.
Az estének amúgy konkrétan három csúcspontja is volt, amelyek – persze – az els? lemez dalaihoz köthet?ek, ezek egészen pontosan a Vámpír, az Ópium (az én személyes kedvencem) és a Hajolj bele a hajamba. Ami engem illet, soha nem láttam még a JATE-ban ilyen kiváló fellépést – HS7, Quimby, Magna Cum Laude, stb. ide vagy oda. Reméljük, hogy sokszor láthatjuk még ?ket errefelé!
Nézd meg a Galériánkat a rendezvényr?l.
