Vissza az előző oldalra
Europe
Ha egy zenekar hosszabb idő után újra összejön, már nem egy dolgot kell előadnia. Ami 1979-ben egy zenészé volt, az ma már holisztikus történelem, ezer tribute band és egymillió gitárkotta a neten. Ha újra kiállnak az öregek, a múltjuk egy olyan konjunktúrájának kell már megfelelniük, amibe ők közvetlenül nem szóltak, vagy zenéltek bele - szemét egy elvárás.
Főleg egy olyan szemét közönségtől, akik számára egy banda még ezek mellett is egyenlő annak egyetlenegy számával. Például Europe = The Final Countdown. Nagyrészt ilyen és hasonló beállítottságú emberek is lézengtek a nézőtéren kezdés előtt és jól láthatóan nem tudták, hogy az a zenekar, amire annyira kíváncsiak jó-e vagy nem. Aztán persze rájöttek, hogy jó. Nagyon jó. Egy régi-új zenekart láttunk a színpadon, akik bár harminc éve léteznek, modern zenei csapást csak most mértek ránk, amitől aztán jólesően lehetett igen-igent bólogatni a kételkedő nézők felé: „látod apukám, hogy zúznak?”.
Professzionális zenészek, akikre ha kicsit jobban odafigyeltünk volna, ma biztos másképp hordjuk a hajunkat.
